Faragó Tamás: A múlt és a számok. Pest Buda és környéke népessége és társadalma a 18-20. században - Várostörténeti tanulmányok 10. (Budapest, 2008)
Család, élet, társadalom a 18-20. században
Házasságkötés és társadalmi rétegződés az anyakönyvek tükrében A18. század végi anyakönyvi bejegyzések már viszonylag pontosan ügyelnek az egyes cselekményekben részt vevők közötti rendi különbségekre, legalábbis a nemesekre, illetve nem nemesekre nézve. Ezzel szemben a polgárok és a házasságot kötő kézművesek esetében a mesterek és legények aránya a budai anyakönyvek alapján nem látszik megállapíthatónak a vizsgált időszakban - e címek és rangok feltüntetésére szemmel láthatóan a nemesi jogállásnál kevesebb figyelmet fordítottak. Összességében a Buda városában házasságot kötő vőlegények 4,3 százalékát jegyezték be nemesként az anyakönyvekbe, ami majdnem pontosan megegyezik a nemes férfiak 1785. évi Józsefi népszámlálása alapján megállapítható 4,4 százalékos budai aránnyal. Városrészenként azonban ez az arány már meglehetősen különböző: míg a Várban a házasságot kötők csaknem negyede, a Krisztinavárosban közel 15 százaléka, az Alsó-Vízivárosban 6 százaléka nemesi jogállású, addig a többi városrészben (Tabán, Felső-Víziváros, Országút, Újlak) mindössze egyetlen nemes férfi házasságkötését anyakönyvezték (4. ábra). Mindez a privilegizált rétegek, elsősorban a nemesi/arisztokrata elit sajátos budai lakóhelybeli elkülönülésére (szegregációjára) utal. Világosan mutatja ezt a nemesek városrészenkénti megoszlása (5. ábra): 83 százalékuk két városnegyedben - a Várban és a Krisztinavárosban - él, a többiek pedig a területileg a Várhoz szorosan kapcsolódó Alsó-Vízivárosba települtek. Ezzel szemben a többi városnegyedben csak nem nemesek élnek. Ugyancsak hasonló jelenséget tapasztalunk akkor, ha az egyes foglalkozási csoportokon belül nézzük meg a nemesek arányát (6. ábra). A házasságot kötő tisztviselők kereken 55 százaléka, az értelmiségiek 26, a kereskedők 10, az egyéb foglalkozásúak (főképp az arisztokratafamíliákhoz tartozó elit személyzet) 20 százaléka kimutathatóan nemes jogállású. (A kereskedőkre vonatkozóan ez az arány azonban ekkor még e foglalkozási csoport többségét kitevő görögkeletiek hiánya miatt nyilvánvalóan irreálisan magas.) A többi foglalkozási csoport -kézművesek, kapások, napszámosok stb. - között nemest gyakorlatilag nem találunk. Összességében a nemesek esetében meglepően magas, majdnem 90 százalékos arányban jelöltek meg foglalkozást is, ezen belül nagyjából kétharmaduk (kereken 63 százalék) tisztviselő és értelmiségi volt. A más forrásokban jóval nagyobb arányú ismeretlen foglalkozású, jövedelmükből élő, illetőleg gazdálkodó, Budán lakó nemesek10 többsége valószínűleg - mint ahogy már említettük - nem itt házasodhatott, sőt jó részük annak ellenére, hogy ingatlana után esetleg adót fizetett a városnak, feltehetőleg nem is volt állandó budai lakos. Ami a házasságot kötők összességének foglalkozási szerkezetét illeti, csak a férfiak/vőlegények adatait tudjuk vizsgálni. Mindössze hat esetben adták meg az apa foglalkozását (3 tisztviselő, l-l tímár, kocsis és paraszt [Bauer]), és 11 esetben írtak össze menyasszonyt saját foglalkozással (9 cselédlány, 1 felszolgáló, 1 pedig özvegy halaskofa), vagyis a menyasszonyok 98 százalékára vonatkozóan sem saját, sem apjuk vagy előző férjük foglalkozása nem ismeretes. Bár a vőlegények körében az ismeretlen foglalkozásúak aránya viszonylag szintén magas - összességében 37 százalék- némi óvatossággal azért lehetővé teszi a foglalkozási szerkezet megrajzolását (5. táblázat). Kétségeink csak a Tabánnal kapcsolatban lehetnek, itt ugyanis az ío DÓKA 1984.
