Faragó Tamás: A múlt és a számok. Pest Buda és környéke népessége és társadalma a 18-20. században - Várostörténeti tanulmányok 10. (Budapest, 2008)
Család, élet, társadalom a 18-20. században
azok a társadalmi rétegek is, melyek érkezése a. Pester Kundschaftsblatt számára már nem volt ,Jn'rértékű". Az egykorú szarkasztikus vélemények szerint például a vendégkör sajátos összetételéből adódóan a mai Nemzeti Múzeum melletti telken, a Két Pisztolyhoz címzett külvárosi fogadót nem is volt tanácsos két, csőre töltött pisztoly nélkül felkeresni. A vendégkörök különbségeinek egyébként praktikus okai is lehettek. A külvárosi fogadókban megszállók kívül maradtak a Pest városi vámvonalon, ezért olcsóbban és különösen pedig a vásárokon való részvétel szempontjából kényelmesebben, céljukhoz közelebb szállhattak meg.44 Összegezés Vizsgálatunk, valamint a vonatkozó irodalom tanulmányozása alapján tapasztalatainkat úgy összegezhetjük, hogy a korai hirdetési újságok minden valószínűség szerint nem alkalmasak a városi élet teljességének átfogására, még a szóban forgó laptípus célkitűzéseibe tartozó feladatok - a lakókörnyezet, anyagi kultúra, ház- és lakásviszonyok, üzleti élet, munkaerőpiac - terén sem. Módot nyújtanak ugyanakkor egy-egy részletkérdés, például a halandóság,45 a piaci árak,46 színházi hírek, 47 a magyar nyelv és kultúra elterjedése48 bemutatására. Ha viszont egy ilyen sajtóterméket a maga egészében nézünk, az a benyomásunk, hogy elsősorban az elit és a kialakulófélben levő polgári középrétegek, valamint az őket kiszolgáló személyzet életét tükrözi, őket tekinti elsődleges cél- és vásárlóközönségnek. E csoportokra azonban a hirdetési újságból kivehető információk hiánypótlók és nagy jelentőségűek - az elit és a középrétegek életének anyagi kereteit, az őket érintő piaci viszonyokat sem az erre a célra eddig elsősorban használt végrendeletekből, sem a szokásos történeti és néprajzi vásárelemzésekből nem lehet kielégítő módon rekonstruálni. Adatainkból egyértelműen kitűnik, hogy a vizsgált időszakban nem beszélhetünk egységes piacról, még Pest és környékére nézve sem. A piacokkal kapcsolatban nemcsak a korszaknak megfelelő regionális tagoltságra (a piackörzetekre) kell figyelnünk, hanem egyértelmű, hogy a 19. század elején már a rendi és polgári társadalom keveredését mutató magyarországi nagyvárosok esetében piacok egész rendszeréről van szó. Fontosnak érezzük, hogy kiemeljük, e piacok társadalmilag rétegzettek (különböző körökben cserélik ki javaikat és szolgáltatásaikat az alsó, valamint a városi közép- és felső rétegek), és áru-, illetve szolgáltatásfajták szerint is széttagoltak. Más-más piaci körben adják-veszik a tömegárut (elsősorban a mindennapi szükségletül szolgáló élelmiszert és ruházatot), illetve az italokat, fűszereket, csemegéket, ünnepi és dísztárgyakat, más-más piaci körben adják-veszik a különböző képzettségű, szakértelmű munkaerőt (állítsuk egymással szembe a napszámost és a komornyikot), más-más piaci körben történik az ingatlanok eladása, illetve bérbeadása, és így tovább. Hirdetéseink jól illusztrálj ák azt a tényt, hogy - részben a közép- és felső rétegek felé irányuló kínálattal keveredve - a 19. század eleji Pesten már tömegesen jelen vannak a polgári kultúra tárgyi kellékei, nemcsak a ruházat és lakberendezés, hanem kisebb mértékben a közlekedési és munkaeszközök kínálatában is. Ahhoz azonban, hogy tényleges súlyukat felmérhes-44 GUMJEL-HARMATH 1982. 81., 88-90. p. 45 MOESS 1970. 46 FARAGÓ 1988. 47 CZIBULA 1995. 48 KÓSA 1937.
