Faragó Tamás: A múlt és a számok. Pest Buda és környéke népessége és társadalma a 18-20. században - Várostörténeti tanulmányok 10. (Budapest, 2008)
Család, élet, társadalom a 18-20. században
A foglalkozási csoportok fogadónkénti megoszlása (16. táblázat) szintén mutat bizonyos egyenetlenségeket. A tisztviselőknek például feltűnően nagy része szállt meg a Fehér Hajóban, a birtokosok viszonylag magas arányban (pontosan negyed részben) álltak meg egy-egy nagyobb külvárosi fogadóban, míg a vállalkozók/kereskedők, közel hatoda nem fogadóban szállt meg. (Elképzelhető, hogy valamelyik üzlettársuknál vendégeskedtek?) Utóbbi két csoporttal kapcsolatban persze érdemes az olvasót arra emlékeztemünk, hogy az átlagosnál gyakoribb közöttük a pesti vásárokra ide látogató - az ilyen vendég számára pedig kényelmesebb a külvárosban, a vásár mellett lakni - másrészt sokan valószínűleg nem is szerepelnek az idegenek jegyzékében, mert mint az apróhirdetésekből kikövetkeztethető, házat vagy lakrészt béreltek a vásár idejére. A fentiekből következően a fogadók vendégeinek társadalmi státus/rendi állás szerinti megoszlása (17. táblázat) sem teljesen egyenletes. Az arisztokraták elsősorban a Hét Választóban és a Fehér Hajóban szálltak meg, a belvárosi fogadókban rendszerint az átlagosnál alacsonyabb a katonatisztek, és az átlagosnál magasabb a különböző nem nemesi csoportok (értelmiségiek, kereskedők, vállalkozók) aránya a vendégek között. Ezzel szemben a külvárosi fogadók vendégeinek valamivel több mint fele katonatiszt, egyharmada köznemes. Mind a feltételezhető „polgári" réteg (a nem nemesek), mind az arisztokraták elkerülik a külvárosi szálláshelyeket. A katonatisztekjelentős része egyébként nem fogadóban, hanem valószínűleg a katonai épületek valamelyikében kap szállást, már az 1805 decemberében kezdődő nagy hadseregmozgások előtt is. A fent jelzett vendégkör-különbségek az egyes társadalmi csoportok szokásán túlmenően összefüggtek a fogadók városon belüli elhelyezkedésével, méretével, az általuk nyújtott szolgáltatások színvonalával is. Siklóssy László az egykorú Pest vendéglátását a palotaszerű belvárosi nagyobb, kúriaszerű kisebb és a jómódú parasztházra emlékeztető külvárosi fogadók egymást kiegészítő együtteseként jellemezte.39 Jelenlegi ismereteink alapján nem tudjuk, hogy jellemzése mennyiben reális. Mindenesetre az ugyancsak általa adott leírás szerint a Kerepesi úton álló külvárosi Fehér Ló fogadó méreteit, helyiségbeosztását tekintve egyáltalán nem parasztházra emlékeztetett.40 A belvárosi Arany Sas fogadó nem annyira 20 szobájával ütött el tőle, hanem istállójának közel négyszer akkora méretével.41 A források szerint a legelegánsabb fogadó a 18-19. század fordulój án a Hét Választó volt. Itt tartották a bálokat, ide szálltak a legrangosabb vendégek- 1788-ban például II. József-,42 de adataink szerint a legnagyobb forgalmat 1805-1806 körül már a Fehér Hajó bonyolította le. A jegyzékeinkben szereplő utazók közel harmada itt szállt meg, míg a Hét Választót csak minden kilencedik vendég kereste fel (15. táblázat). Ráadásul előbbi vendégköre társadalmi összetételét tekintve nem sokkal maradt el az utóbbiétól - talán nem véletlen, hogy 1840-ben a Hét Választó bezárt, nem bírva a versenyt az újonnan keletkezett modernebb és szintén elegáns fogadókkal. Bár a külvárosban ebben az időben már összesen 20 fogadó volt,43 a jegyzékünkön szereplő „civil" vendégek mindössze kilenced része szállt meg bennük. Mint említettük, ezek vendégköre jelentős részben katonatisztekből állt, és minden valószínűség szerint itt kaptak helyet 39 SIKLÓSSY 1988.188. p. 40 A Vereinigte Ofiier und Pester Zeitungban megjelent hirdetésből kiderül, hogy „.. .tágas tánchelyisége, ahhoz kapcsolódó étterme, 12 jól épült lakószobája és hat konyhája van; istállója 16 ló számára és pincéje 4000 akó borra való, nagy kocsiszínje van, és 841 négyszögöl telke..." - írja Siklóssy László (1988.190. p.). Figyelemre méltó, hogy minden két szobára esett egy konyha - a vendégek egy része tehát önmaga megoldhatta étkezését is. 41 SIKLÓSSY 1988.173., 190. p. 42 GYÖRFFY 1991.; GUrTOEL-HARMATH 1982.; SrKLÓSSY 1988. 43 RATH 1803. 149-150. p.
