Faragó Tamás: A múlt és a számok. Pest Buda és környéke népessége és társadalma a 18-20. században - Várostörténeti tanulmányok 10. (Budapest, 2008)

Bevezető. A főváros és környéke a számok tükrében

Másik kutatássorozatunkat a Budapest ház-, lakás-, családi és háztartási viszonyaival foglalkozó, 1990-1991 folyamán végzett anyaggyűjtés és a belőle készült, a maga teljességében 4 íves mérete és 50 táblázata miatt eddig soha meg nem jelent tanulmány, valamint „leszármazottai" reprezentálj ák. (Közéjük sorolható az itt közöltek közül a főváros 1840-1941 közötti népességfejlődésének vázlata, illetve az 1870-80-as évek budapesti népességét és társadalmát bemutató körkép is.) E tanulmány együttes alapjában a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár (FSZEK) Budapest gyűjteményében végzett munkálkodásunk tapasztalatain és erőfeszítésein alapul. Tulajdonképpen ide kapcsolódó, de különálló kisebb kutatásnak tekinthető a Budapestre vonatkozó leíró statisztikai források egyidejűleg végrehajtott elemzése. A harmadik íráscsoport egy korai, 1991 és 1994 közötti, OTKA-támogatású kutatássorozat eredménye, amely végleges formáját már a Miskolci Egyetemen töltött éveink alatt nyerte el. Közéjük tartozik a második rész első három tanulmánya, valamint az első rész 18-20. századi magyarországi városi halandóságát áttekintő, egy amszterdami várostörténeti konferencián elhangzott előadás kibővített szövegét közlő írás. 4. A vizsgálat terepéül minden esetben Budapest és környéke szolgált, de a három kutatássorozatot több szál is összeköti. Az egyik, talán a legerősebb szál a tanulmányok már említett kvantitatív szemlélete - másképpen fogalmazva: a feltett kérdésekre főként számszerű források elemzése útján kísérlünk meg válaszokat keresni. A másik szál a népességre és társadalom szerkezetére vonatkozó figyelem-összpontosítás, amely még a kézművesipar történetével foglalkozó írásokat is átszövi. A harmadik szál a vizsgált időszak: valamennyi írás a 18. század eleje és 1944 közötti időszakkal foglalkozik. Ezen belül a kézmüvesipar-történeti részek főként a 18. század első felére, atöbbipediga 18. század vége ésa20. század közepe közötti időszakranagyobbrészt az első világháborúig terjedő úgynevezett hosszú 19. századra - összpontosítanak, vagyis az 1949 előtti régi Budapest társadalmának mintegy 150 évét próbálják meg meghatározott szempontok szerint vizsgálat tárgyává tenni. Véleményünk szerint a jelen kötetben összegyűjtött és közzétett kutatási eredményeknek - különösen így, együtt szemlélve őket - számos közös módszertani tanulságuk van. A vizsgálatok megerősítenek bennünket abban (és reméljük, ez a megfigyelés az olvasó számára is egyértelmű), hogy a statisztikai adatokat nem érdemes illusztrációként, érdemi használatuk nélkül kialakított tételek díszleteként alkalmazni. Jöhet valaki, aki komolyabban megvizsgálja és elemzi az adatokat, és összeomolhat a gyenge lábakon álló, verbálisan összetákolt hipotézis. Reméljük, egyúttal azt is sikerült nyilvánvalóvá tennünk, hogy a korábbi kutatások hipotéziseit és következtetéseit időről időre érdemes az újonnan előkerült források, a létrejött új megközelítések és a kialakított új módszerek segítségével felülvizsgálni. (Ez természetesen az általunk írottakra is vonatkozik.) így alighanem felülvizsgálandók a Budapest társadalomtörténetében sokszor emlegetett proletarizálódás, a kispolgárosodás, valamint a polgári család domináns mintájáról szóló tételek - legalábbis a bizonyításra alkalmasnak látszó statisztikai adatok alapján ezekkel kapcsolatban komoly kifogások emelhetők. Ellenvéleményeink ugyanis nem egy-két új, illetve újrafelfedezett korábbi szerző vélekedésén, néhány előkerült levéltári akta információin, hanem adott esetben a főváros egész népességére vonatkozó több tíz- vagy százezres nagyságrendű adatállományokon alapulnak. Tehát kérdőjeleink még akkor is elég szilárd alapokon állnak, ha nyilvánvaló, hogy a társadalmi rétegződésnek és a társadalmi változásoknak csak bizonyos aspektusai mérhetők, illetve követhetők adatbázisunk alapján.