Faragó Tamás: A múlt és a számok. Pest Buda és környéke népessége és társadalma a 18-20. században - Várostörténeti tanulmányok 10. (Budapest, 2008)
Bevezető. A főváros és környéke a számok tükrében
5. Végül sajátos tanulság vonható le itt közölt írásaink eddigi sorsáról, melyet talán az a régi közmondás fogalmaz meg a legtalálóbban, miszerint „senki sem próféta maga hazájában". Miután az elmúlt évek során különböző pályázatok miatt több ízben hivatkozásokat kellett gyűjtenünk az eddigi munkánkra, szembesültünk azzal a ténnyel, hogy Budapest történetével kapcsolatos kutatásaink valószínűleg sokak számára nem ismertek. Ezért persze önmagunkat is okolhatjuk. Részben a történetkutatás szempontjából bizonyos értelemben speciálisnak tekinthető munkahelyek, részben írásaink közlésének esetleges, pályáink kacskaringóit követő módja miatt túlnyomó többségük ugyanis olyan helyeken - KSH-kiadványok, FSZEK-évkönyv, a miskolci Herman Ottó Múzeum évkönyve, illetve a Miskolci Egyetem intézeti kiadványai - jelent meg, melyekkel a főváros történetét búvárlók ritkán találkoztak. (Főképp emiatt éreztük indokoltnak, hogy válogatott szövegeinket egybegyűjtve ismét közzétegyük.) Ez azonban mindent nem magyaráz. 1993 óta nem jelent meg éves magyar történeti bibliográfia, miközben a tanulmányokat közlő folyóiratok, évkönyvek, konferenciakötetek száma - a pénzügyi támogatások csekélységére vonatkozó panaszáradat ellenére - megállapíthatatlanul gyarapodni látszik, és áttekintésük egyre nehezebb. (Egyébként tapasztalatból tudjuk, hogy az 1993-ig megjelent történeti bibliográfiák is hiányosan vették számba - helytörténetnek címkézve - a fővároson kívül megjelent írásokat.) Az információs lyukak betömését csak az utóbbi években segíti - egyelőre azonban korántsem tökéletesen és hiányoktól egyáltalán nem mentesen - az internetes címkeresés lehetősége. Minden szerzőnek, előadónak számolnia kell tehát azzal, hogy a „bejáratott" helyeken kívül megjelent írások olvasottsága, ismerete, befogadása sokkal esetlegesebb jóval hosszabb ideig tart. Másrészt a kutatóknak azzal a kellemetlen ténnyel is szembe kell nézniük, hogy a kutatás jelen állapotát a „bejáratott" közlési helyek önmagukban alighanem meglehetős hiányokkal tükrözik. Nyilvánvalóan nem kizárólag az információk terjedésének sajátos szabályszerűségéről van szó ebben az esetben, ne legyünk szemérmesek. Bizonyos esetekben egyes kutatások, írások gyenge recepciója szemléleti, témaválasztási okokkal is magyarázható. Jó példa erre, hogy 1976 és 1990 között 15 évig jártunk a kézművesipar-történeti konferenciákra, ahol hét alkalommal előadást is tartottunk. Vonatkozó kutatásaink - mint azt e kötetben található néhány, válogatott tanulmány is mutatja - egyrészt forráskritikai kérdésekkel, másrészt a kézművesség gazdaság- és társadalomtörténeti problémáival foglalkoztak. Nem tárgyaltunk sem technikatörténeti részleteket, sem a céhszervezet kérdéseit (sőt inkább kétségbe vontuk annak mindent meghatározó szerepét), és nem foglalkoztunk muzeológiai szemléletű tárgyismertetésekkel sem. így utólag nem annyira csodálkozunk, hogy ezen írásaink kisszámú használói között eddig egyetlen kézművesipar-történettel foglalkozó kutatót sem sikerült fellelnünk. Érdeklődésüket elkerülték az általunk tárgyalt témák, alkalmazott módszereink és a képviselt szemlélet, inkább a beváltnak gondolt megközelítésekhez ragaszkodtak. Levontuk tehát a tanulságot, és felhagytunk e kutatási területtel. 6. A tanulmánykötetben összegyűjtött írások létrejöttében a használt források mellett fontos szerepet játszottak azok a beszélgetések és viták, melyeket munkatársainkkal, kollégáinkkal, barátainkkal az eltelt évek során folytattunk. Közülük egyesek esetenként lektorokként, mások egy-egy írás háttérmunkálataiban közreműködőkként vettek részt, így nélkülük a tanulmányok nem (vagy nem jelen formájukban és tartalommal) születhettek volna meg.
