Bácskai Vera: Városok és polgárok Magyarországon II. - Várostörténeti tanulmányok 9/2. (Budapest, 2007)
A dunántúli városok társadalma
Az 1720-as években beköltözött iparüzők megoszlására vonatkozóan igen tanulságosak az 1730. évi összeírás adatai. Igaz, hogy ez a jegyzék csak a „boltosokat" jelöli meg, és az iparűzés tényét nem rögzíti, de a korábbi összeírások névanyaga alapján 41 kézművest azonosítani lehetett. Származáshelyi megoszlásukat a 7. táblázat foglalja össze. 7. táblázat Az 1730 előtt betelepült kézművesek és kereskedők származáshelyi megoszlása 2 Horvátországi A magyarországiak közül Évek agyarországi Horvátországi Külfó falusi mezővárosi < Zala Somogy Vas Baranya Fehér agyarországi Horvátországi falusi mezővárosi O VI megyéből 1715 — 1 — — _ — _ — _ _ _ 1718-1720 13 2 1 1 10 3 8 2 1 2 _ 1721-1725 10 3 3 4 3 2 4 1 3 1 1 1726-1730 6 2 _ _ 6 _ — 4 1 1 _ Összesen 29 8 4 5 19 5 12 7 5 4 1 A század elején az iparosok nagyobb arányú beáramlása 1718 és 1725 között ment végbe; 1726 és 1730 között már csak fele annyi iparűző települt le a városba, mint az előző periódusokban. Származáshelyi megoszlásuk csupán annyiban tért el a betelepültekétől, hogy a külföldről jöttek aránya valamivel magasabb volt, a magyarországi származásúak bevándorlási köre pedig csupán 4 dunántúli megyére korlátozódott. A kézműveseknek és a kereskedőknek több mint 80%-a a mezővárosokból és a városokból települt ide, míg az őstermelőknek csaknem a fele falusi származású volt. Míg az első periódusban a mezővárosokból betelepülőknek 60%-a, a városból jöttéknek pedig a fele iparűző volt, a második korszakban a városi származásúak mind mesteremberekből kerültek ki, de a húszas évek végének egyetlen, városból jött bevándorlója sem volt iparűző. A magyarországi belső migráció tanulmányozása szempontjából nem érdektelen az a tény, hogy a szabad királyi városból beköltözötteknek csaknem fele nem volt iparüzö! (A városokból betelepült kézművesek közül 3 Pécsről, l-l Fehérvárról, illetve Kőszegrőljött: a mezővárosiak közül 5 Keszthelyről, 4-4 Tapolcáról és Szigetvárról, a többi mezővárost csak l-l jövevény képviselte.) A 18. századi adóösszeírások, néhány kovács kivételével, sajnos nem jelölik meg a kézművesek mesterségét. Kiss Istvánnak a szórványosan fellelhető adatokat összegező tanulmányából19 pedig csupán egy részük azonosítható. így a városban űzött mesterségek számára vonatkozóan csupán a céhek száma nyújt támpontot: 1734-ben 13, 1761-ben 18 mesterség képviselői szerveződtek céhes keretek között,"0 s nyilván akadtak olyan mesterek is, akik nem a he-19 KISS 1962. 82-99. p. 20 SML Közgyűlési jegyzőkönyv 1734. 829-830. p.; ZÁDOR 1964. 81-82. p.
