Bácskai Vera: Városok és polgárok Magyarországon II. - Várostörténeti tanulmányok 9/2. (Budapest, 2007)

A dunántúli városok társadalma

E társadalmi, vagyoni különbség ellenére is, mint a 9. táblázatból kitűnik," Pesttel ellentétben, ahol a városi társadalmi hierarchia csúcsán elhelyezkedő belvárosi háztulajdonosok bizonyultak a legstabilabb rétegnek, Győrött a külvárosi háztulajdonosok stabilitása volt a legnagyobb. E sajátos jelenség magyarázatát talán a mezőgazdasági termelés szerepének tisztázása adhatja meg, valószínű ugyanis, hogy a külvárosi háztulajdonos családok tartós megtelepedésében a jövedelmező mezőgazdasági ingatlanaikhoz való ragaszkodásuk is szerepet játszott. Pesten az egész 18. századra vonatkozóan csak a város legstabilabb rétegénél, a belvárosi háztulajdonosoknál végeztük el a családok folytonosságának a győrinél behatóbb vizsgálatát. Ennek során megállapítottuk, hogy 1735/36. évi háztulajdonosoknak 1772-ben 22,6%-át, 1786-ban már csak 15,9%-át írták össze, az 1772. évieknek pedig 56%-a szerepelt az 1786-ban összeírt belvárosi háztulajdonosok között. A 9. táblázatból kitűnik, hogy Győrött mind a belvárosi, mind a külvárosi háztulajdonos családoknak nagyobb aránya maradt a városban, és a lakók kontinuitása is alig maradt el valamivel a pesti legstabilabb réteg kontinuitási arányszáma mögött. Eltérő volt a mobilitás alakulásának mértéke az egyes foglalkozáscsoportokban is a két városban. Míg Pesten a nemesek mellett a kereskedő- és értelmiségi-tisztviselő családok telepedtek meg legtartósabban, Győrött ez utóbbiaknál nem tapasztalunk nagyobb arányú folytonosságot, s a kereskedőcsaládok kontinuitása is csak a század végén haladja meg kismértékben a kézművesekét. Az adózók személyi, családi összetételének kicserélődése csak egyik oldala a társadalom mozgásának. E fluktuáció kiváltó oka általában a társadalmi süllyedés lehetett, de az eltűntek további sorsának ismerete nélkül egyedül az elvándorlás adataiból aligha állapítható meg a társadalmi süllyedés és emelkedés tendenciájának alakulása. Ennek megítéléséhez a folyamatosan a városban élő családok társadalmi és vagyoni helyzetében beálló változások adhatnak némi támpontot. A 10. táblázat a foglalkozási átrétegeződések eseteinek számát mutatja be. Az átrétegeződés, mint látjuk, jelentéktelen volt, figyelemre méltó változást csak a napszámosoknak a fuvaros-hajós rétegbe való tömeges átáramlása jelentett a század végén. A foglalkozási átrétegeződés 1737 és 1757 között az adózóknak 1,9%-át, 1757-1772 között 5,7%-át 1772 és 1800 között pedig 18,3%-át érintette (Pesten az egész század folyamán 20% körül mozgott), azaz a század végéig jelentéktelen maradt, s általában felfelé irányuló mobilitás jellemezte. A városban maradó családok leszármazottai túlnyomórészt apjuk (vagy apósuk) mesterségét, foglalkozását folytatták. A foglalkozási átrétegződés az emelkedő tendenciáknál 1757 és 1772 között 5 esetben (14%), 1772 és 1800 között 21 esetben (18,6%) párosult ingatlanszerzéssel. A süllyedés 1757 és 1772 között 3 esetben (14%), 1772 és 1800 között 4 esetben (13%) az ingatlan elvesztésével járt. A 18. században a városi lakos helyzetének egyik fontos - persze korántsem egyedüli és kizárólagos - fokmérője, hogy volt-e ingatlantulajdona s háza a belvárosban, vagy a külvárosok 26 Minthogy a pesti lakosság mobilitásvizsgálatának körébe bevontuk az 1786. évi telekkönyvi mutatót is, az összehasonlítás céljából a 9. táblázatba bevettük a győri 1786. évi adóösszeírás háztulajdonosokra vonatkozó adatait is. Ez annál is hasznosabbnak bizonyult, mert ez az összeírás a pestiekéhez hasonlóan a lakók közül csak azokat tünteti fel, akik időközben ingatlantulajdonosokká váltak, s így jobban összehasonlítható a társadalmi emelkedés aránya is a két városban. Pesten az 1735/36-ban összeírt lakóknak 4,1%-a, az 1747. évieknek 3,7%-a, Győrött az 1737. évieknek 10,6%-a, az 1757. évieknek 19,4%-abírt ingatlant 1786-ban. Az 1786. évi adókönyv adatainak beiktatása abból a szempontból is hasznosnak bizonyult, hogy ezáltal kitűnik: a fluktuáció tendenciája 1772 és 1786 között valamivel erősebb volt, mint 1786 és 1800 között.