Bácskai Vera: Városok és polgárok Magyarországon II. - Várostörténeti tanulmányok 9/2. (Budapest, 2007)
Polgári pályák (sorsok)
alapozni. A napló megkezdésekor már a cég csendestársa5 volt. Valóban páratlanul meredeken emelkedő pályát futott be. Egyébként hasonlóan gyors volt főnöke, Wechselmann Ignác gazdasági és társadalmi emelkedése is. A porosz-sziléziai születésű építőmester Berlinben és Bécsben tanulta ki a szakmát. 1854 körül 25-26 éves ifjúként érkezett Bécsből Pestre, amikor Förster építész megbízta a Dohány utcai zsinagóga építésvezetői teendőivel. Az építkezés befejeztével Pesten telepedett meg, ismert építőmesterré vált, olyannyira, hogy 1859-ben Neuschloss Károly gazdag fakereskedő hozzáadta Sophie lányát, akinek hozománya feltehetően hozzájárult jelentős, az 1880-as években már millióra rúgó vagyonának megalapozásához. (1903-ban bekövetkezett halálakor vagyona meghaladta a tízmillió koronát, ennek több mint felét értékpapírok tették ki.) Gyermektelen lévén, 3,4 millió koronát hagyományozott jótékony célra, nyilván e nagylelkű adománynak köszönhető, hogy bekerült a Révai-lexikon címszavai közé. Építészi tevékenységének java részét az Ybl által tervezett és egyéb középületek kivitelezése tette ki, közöttük például a Vámpalota, a Várkert, az egyetemi épületeké. Ezen érdemeiért lovagi címet kapott, pedig haláláig megmaradt a zsidó vallásban. Számos arisztokratacsalád (például a Festetich és Batthyány) palotáinak is ő volt a kivitelezője. Wechselmann tehát éppúgy „self-made man" volt, mint Havel, s talán a hasonló sors és Lipót szakmai hozzáértése, szorgalma alapozta meg rokonszenvét iránta, emiatt választotta üzletvezetőjévé, majd csendestársává, s fogadta szinte fiává. (Szoros viszonyukra jellemző, hogy Lipótot nevezte ki végrendelete egyik végrehajtójának.) Naplóírónk mindenesetre leszögezi, hogy gyors előmenetelében anyja gondoskodása mellett elsőrendű szerepe volt főnökének, aki nemcsak üzleti tevékenységét, hanem magánügyeit is gondos figyelemmel kísérte, és mindkét vonatkozásban atyai tanácsokkal látta el.6 Wechselmann kapcsolatai révén és segítségével ismerkedett meg feleségével, Fuchs Etelkával (szül. 1859). Ha anyagi helyzetének megalapozását és a cégben elfoglalt magas pozícióját elsősorban személyes tulajdonságainak és részben a véletlennek (hogy éppen Wechselmannhoz került), a rokoni szolidaritásnak köszönhette, a társadalmi befogadást és elismerést, egy jómódú polgárhoz illő környezet és anyagi kultúra megteremtését házasságával alapozta meg. Azaz a mobilitás intézményes csatornája, a házasságkötés megerősítette és tovább emelte saját teljesítményeivel megalapozott pozícióját. 1879-ben vezette az oltár elé Fuchs Ignác királyi udvari pénzváltó lányát.7 Házasságukból öt gyerek született, két fiú és két lány megélte a felnőttkort, egy lányuk kéthetes korában meghalt. 5 „stiller Theilnehmer des Geschäftes" 6 „Nächst Gott sind es besonders 2 Personen denen ich diese Erfolge zu verdanken habe. - 1. Meiner guten Mutter ... 2. Herrn Ignatz Wechselmann, welcher mich, ich kann sagen nicht nur mit klingender Münze reichlich belohnte, sondern auch durch seine gediegene Welt und Menschenkenntnisse ungemein unterstüzte und mein Thun und Lassen wie ein Vater, sowohl im Geschäfte als auch in meinen Privatangelegenheiten, überwachte und vor Thorheiten und Fehlgriffe bewahrte." [„Istenen kívül két személy van, akiknek ezért a sikerért hálás lehetek: 1. az én drága édesanyám; 2. Ignatz Wechselmann úr, aki engem, mondhatom, nemcsak csengő ércpénzzel fizetett gazdagon, hanem az ő megbízható világ- és emberismeretével gyámolított, és tetteimet és magatartásomat mint egy apa felügyelte, nemcsak az üzletben, hanem a magánügyeimben is, és megóvott a dőreségektől és a balfogásoktól."] 7 Fuchs Ignác számára a Belügyminisztérium 188 l-ben adta meg a címerhasználati engedélyt, és ruházta fel az udvari szállítói címmel.
