Bácskai Vera: Városok és polgárok Magyarországon II. - Várostörténeti tanulmányok 9/2. (Budapest, 2007)

Polgári pályák (sorsok)

Apósa is meredeken felfelé ívelő pályát mondhatott magáénak. 1816-ban született a Józsefvárosban, Fuchsloch Mihály kapás fiaként. Az apa 1825-ben nyert polgárjogot, a polgárkönyvben mint józsefvárosi háztulajdonos szerepel. Fia, Ignác már Fuchs (alias Fuchsloch) néven szintén háztulajdonosként nyert polgárjogot 1845-ben. 1831 és 1835 között segédként dolgozott egy budai fűszerkereskedésben. Hogy mikor váltott foglalkozást, nem állapítható meg, de a naplóíró családi feljegyzéseiből tudjuk, hogy az 1840-es évek elején Lőw József Vencel pesti pénzváltó üzletében dolgozott, ott tanulta meg a szakmát, majd 1844-ben elvette főnöke lányát, a 19 éves Amáliát, és megörökölte az üzletet. A házasság csak rövid ideig tartott, Amália - 4 gyermeket hátrahagyva - 1849-ben meghalt. Ignác 1858-ban házasodott újra, felesége, Brosi Adél, Brosi Ferenc dohánykereskedő lánya három gyermekkel ajándékozta meg, közülük a legidősebb, Etelka lett Havel Lipót felesége. Fuchs Ignác jómódú és tekintélyes ember volt, 1861 -tői 1888-ig a fővárosi képviselő-testület tagjai közé tartozott. 1889-ben 73 évesen, két évvel halála előtt vonult vissza az üzleti életből, ekkor olvadt be váltóüzlete a Pesti Magyar Kereskedelmi Bank váltóüzletébe. Havel Lipót és Fuchs Etelka 1879. február 15-én kötött házasságot. Az esküvő előtt két nappal született házassági szerződés értelmében Fuchs tízezer forint hozományt és rangjához illő stafírungot (lakberendezés, ékszerek, ruhák, fehér-, asztal- és ágynemű) adott lányának. Mindez az asszony magánvagyonát képezte, a szerződés a vagyonközösséget mind a hozományt, mind a későbbi közös szerzeményeket illetően kizárta. Az após ráadásul kikötötte, hogy a hozományt tetszése szerinti időpontban és részletekben adja ki, de az esküvő napjától számítva a tőke 6%-os kamatai lányát illetik. Havel Lipót néhány évvel házasságkötése után, 1886-ban alapozta meg saját cégét. 1885-ben Wechselmann közölte társával, hogy hosszas betegeskedése miatt visszavonulását s a cég felszámolását tervezi. Ezért felszólította Lipótot, hogy a folyó építkezések folytatása érdekében szerezze meg az építőmesteri engedélyt, és alapítson új céget, amire 1886-ban kerül sor. Az új cég sikerességéhez nagyban hozzájárult, hogy Lipót lényegében „megörökölte" a Wechselmann cég klientúráját - építészeket és építtetőket egyaránt-, valamint vezető pallérait, szakmunkásait. A Havel Lipót cég 1886-tól a főnök 1933-ban bekövetkezett haláláig a cég (vagy család) által összeállított listából ítélhetően csaknem félezer építkezés kivitelezését végezte el (az első világháború után idősebb fiával, a cég örökösével együtt). A jegyzékből azonban nem állapítható meg, hogy mennyi volt a cég által kivitelezett új épületek, illetve a renoválások és kisebb átalakítások száma. Havel naplójából ítélhetően az 1910 utáni időszakban az utóbbiak domináltak. A cég fénykorának a 19. század utolsó évtizedei és a 20. század első évtizede tekinthető. Már az önállósulását követő első évben egyszerre öt építkezésre kapott megbízatást, és ezekben az évtizedekben, némi ingadozástól eltekintve, sikeres üzletmenetről számol be. Több középület építése is a cég nevéhez fűződött: legnagyobb megbízása a Kúria építésének kivitelezése volt, amelyet nemcsak jövedelmező üzletnek tekintett, hanem komoly erkölcsi sikerként könyvelt el. És nem is alaptalanul: ennek jutalmául nyerte el 1896-ban a Ferenc József-rend lovagkeresztjét. A Kúria építésével egyidejűleg kapott megbízatást a Lujza malom, majd 1906-ban a Műegyetem épületének kivitelezésére. A hárommilliós vállalkozás büszkeséggel töltötte el a cégtulajdonost, de az építőmunkás-mozgalmak miatt kockázatosnak is érzi: aggodalmai azonban nem igazolódtak, és az építkezés még a következő évben is komoly hasznot hozott. A Balkán-háborúk kezdetétől azonban naplójában egyre gyengülő üzletmenetről számol be. Az első világháború évei veszteséggel zárulnak, s a következő évek is vagyona „elolvadá-