Bácskai Vera: Városok és polgárok Magyarországon II. - Várostörténeti tanulmányok 9/2. (Budapest, 2007)
Kereskedők, adósok, hitelezők, vagyon
nájának e városba szállításával foglalkoztak: a Szegedre szállított gabona forgalmának 39%-át szegedi, 28%-át győri kereskedők bonyolították le, míg a városból kivitt gabonának - akár a környékre, akár távolabbi piacra irányították - csak egyötöde volt szegedi kereskedők áruja; 41%-át győri, 24%-át pesti kereskedők szállították, illetve szállíttatták. A számadatokból arra következtethetnénk, hogy a szegedi és az idegen kereskedők között valamilyen munkamegosztás alakult ki: a szegediek vásárolták fel és gyűjtötték a városba a folyó menti települések gabonafeleslegét, míg a távoli külkereskedelmi központokba szállítását az idegen, elsősorban a győri, pesti és komáromi kereskedők végezték. Ez azonban csak részben helytálló, ugyanis a szegedi kereskedők 382 000 mérő gabonát hoztak a városba, 478 000 mérő kivitelüknek viszont csak 40%-át szállították a városból, a többit egyenesen a környékbeli településeken hajózták be, és vitték - Szegeden meg sem állva - a távoli központokba. A távolsági kereskedelemben még viszonylag számottevő részt vállaló komáromi kereskedők áruiknak csak 42%-át szerezték be Szegeden, a pestiek pedig mindössze 21%-át. A helyi és az idegen kereskedők feltételezett munkamegosztása elsősorban a szegedi és győri kereskedők kapcsolatát jellemezte, mivel az utóbbiak a városukba szállított gabonának 93%-át Szegeden rakták hajóikra. A győri terménykereskedők többsége a távolsági szállítást saját hajóival bonyolította le, amelyek egyébként (a jegyzőkönyv tanúsága szerint) üresen érkeztek Szegedre,3 míg a folyó menti településeken felvásárolt gabonát többnyire szegedi hajósok hozták a városba, akik feltehetően e vásárlásokkor faktoraikként, megbízottaikként működtek. Faktorok működésére, kialakult állandó kereskedelmi kapcsolatokra utal az a tény is, hogy a győri kereskedők, közülük is elsősorban Fischer György, Fischer József és Ferenczi Józsefhajói fordultak meg a leggyorsabban, általában 10 napon belül, míg a többi kerekedőnél az átlag meghaladta a 20 napot is, de az is előfordult, hogy egy hónap telt el az üres hajó érkezése és a megrakott hajó távozása között. A nagy forgalmi központokba szállított gabona 84%-a (1 968 255 pozsonyi mérő) Győrbe került. Ennek túlnyomó részét Szegedről szállították: a város részesedése a kivitelből a vizsgált időszakban az 1843. évi 77%-ról 1844-45-ben 86%-ra, 1846-ra pedig 95%-ra emelkedett, és 1847-ben is a kivitel 88%-át tette ki. A Győrbe szállított gabonának közel fele győri kereskedők áruja volt, 19%-a szegedi, 18%-a pesti kereskedőké. Pestre a régióból szállított gabonának csupán 6%-a került, ennek kétharmadát pesti, 10%-át szegedi kereskedők szállították. Pest közismerten nem volt jelentős gabonaforgalmi központ, ez tükröződött abban is, hogy a pesti kereskedők három és félszer annyi gabonát szállítottak Győrbe, mint Pestre, és a Sziszekre szállított mennyiség is meghaladta a Pestre irányítottét. A Sziszekre kerülő gabona a kivitel 8%-át tette ki, e szállítmányokon 52:43%-os arányban a pesti és szegedi kereskedők osztoztak. Jelentéktelen mennyiségek kerültek még Törökbecsére és Károlyvárosba is. A nyugati exportra szánt gabona felvásárlását és szállítását tehát javarészt a győri kereskedők bonyolították le, míg a Sziszekre és Pest felé irányított szállítmányokkal a pesti és szegedi kereskedők uralták a helyzetet. 3 Az üresen érkező hajók nagy számára Gráfik is felhívta a figyelmet. 1852-ben a beérkező hajók 44%-a terheletlen volt. (GRÁFIK 1983. 17.) Az 1843-47-es években még a szegedi hajók 40%-a is üresen érkezett, számításon kívül hagyva a helyi - serháztól sóházig - mozgást.
