Bácskai Vera: Városok és polgárok Magyarországon II. - Várostörténeti tanulmányok 9/2. (Budapest, 2007)
Kereskedők, adósok, hitelezők, vagyon
A gabonaforgalmat lebonyolító kereskedők között nemcsak bizonyos területi elhatárolódás figyelhető meg (részesedésük eltérő arányai a Győr, illetve Sziszek felé irányuló forgalomban), de bizonyos munkamegosztás az árufajtákat illetően is észlelhető. A búza, árpa és rozs 40%-át a győri kereskedők, a köles kétharmadát pesti, 29%-át szegedi kereskedők szállították, a kukorica egész forgalmának 61 %-át pedig a szegediek bonyolították le. Ezen belül a Szegedre irányított szállítmányok 84%-a, a kivitelre kerülők 28%-a volt szegedi kereskedő áruja, míg a pesti kereskedők az egész forgalom 18%-át, a kivitel 36%-át bonyolították le. A Szegedre vagy közvetlenül a távolsági kereskedelemre szánt gabona 30-35 folyó menti településből került ki, többségük nem tartozott Szeged közvetlen vagy akár tágabb piackörzetébe. Jó részük csak évi 1-2 szállítmánnyal szerepel a jegyzőkönyvben, ezek feltehetően a helyi felesleg egy részét hajózták le a Tiszán, többnyire 10 000, sőt 5000 mérőnél is kisebb mennyiségben. A Szegedre irányított gabonának több mint fele (54,5%-a) 4 településről: Aradról, Csanádról, Perjámosról és Makóról, a távolabbi piacokra szállítottak 60%-a Szegedről, további 18%-a pedig Szentesről, Körtvélyesről, Hódmezővásárhelyről és Makóról került ki. E települések, természetesen kisebb mértékben, mint Szeged, maguk is a környék gabonafeleslegének gyűjtőhelyei lehettek. A szegedi kereskedők elsősorban Szentesen és Körtvélyesen, a pestiek szintén e két településen, valamint Csanádon és Szarvason, a győriek Csanádon és Perjámoson szerezték be rendszeresen a távoli kiviteli központokba szállított gabona egy részét. A helyi és távolsági forgalom megoszlása egyébként némi eltérést mutatott a normális, illetve rossz termésű években. Míg 1843^15-ben az exportra szánt gabona mennyisége a hajón szállított összes gabonának 60-68%-át tette ki, 1846-ban (amikor a rossz termés miatt a Felvidéken éhínség volt) már 70,5%-ot (ekkor a Szegeden átmenő szállítmányok a győri Duna-ág gabonaforgalmának 12%-át tették ki),4 1847-ben pedig 18%-át. Ennek megfelelően a Szegedre szállított gabona aránya az 1844^15-ös egyharmadról 1847-re 15%-ra csökkent. Az előző évek felhalmozásának, raktározásának tulajdonítható, hogy az 1846-47-ben távoli központokba szállított gabonának egyre növekvő aránya került ki Szegedről: az 1845. évi 50%-kal szemben 1846-ban 84 és még 1847-ben is 61 %-a. (Egyébként 1847-ben volt a legnagyobb a szegedi kereskedők részesedése a kivitelben.) Az összforgalom 1843 és 1845 között enyhén ingadozott, 1846-ban az előző évhez képest 13%-os csökkenés tapasztalható, 1847-ben pedig az előző év amúgy is kevesebb gabonamennyiségének csak 43%-át tette ki. Ezen belül a gabonakivitel a felére, a Szegedre szállított gabona, illetve a környező települések egymás közötti forgalma egynegyedére csökkent. A kivitelben nőtt Győr és Pest részesedése Sziszek és Törökbecse rovására. A rossz termésű években változás észlelhető a gabonaszállítmányok szezonális eloszlásában. 1843^14-ben a gabona több mint 40%-a előző évi termés volt, azaz a szállítmányok csaknem fele április-júniusban haladt át a hídnál. 1845-ben az előző évi termés aránya már csak 31%, 1846^47-ben pedig mindössze 25, illetve 26% volt, míg az őszi szállítmányok aránya -októberi csúccsal - az 1843. évi 34%-ról 1845^46-ban 46, 1847-ben 63%-ra emelkedett. 4 1846-ban a Vaterland c. lap tudósítása szerint a győri Duna-ág összes gabonaforgalma 4 987 300 pozsonyi mérőt tett ki. (BALÁZS 1980. 19. p.). Az 1846. évi jegyzőkönyvben a Győrbe irányított gabona- és repceszállítmányok összmennyisége 617 381 p. mérő volt.
