Bácskai Vera: Városok és polgárok Magyarországon II. - Várostörténeti tanulmányok 9/2. (Budapest, 2007)

Kereskedők, adósok, hitelezők, vagyon

A felsorolt áruk mennyiségét csak hozzávetőlegesen lehet megállapítani, mert - mint ez a fenti felsorolásból is kitűnik - egyes esetekben a rakomány mennyiségének feltüntetését mellőzték. Minthogy a különböző nagyságú hajókon különböző mennyiségű terményt szállítottak, a feldolgozás során csak pontosan megadott mennyiségeket vehettem figyelembe. A gabona mennyiségét többnyire pozsonyi mérőben, ritkábban köbölben adták meg; mivel néhány esetben mindkét mértékegységet feltüntették, így megállapíthatóvá vált, hogy két mérő tett ki egy köbölt. Az egyes gabonafélék mennyiségét együttesen jegyezték fel. A forgalom szezonális eloszlása az 1843. évben a következőképpen alakult: a legkisebb forgalom januárra esett, ekkor csak 3 rakomány fát és 2 rakomány mészkövet jegyeztek fel, de hasonlóképpen jelentéktelen volt a decemberi forgalom is. A gabona 51%-át márciustól júniusig (ezen belül májusban az egész forgalom egynegyedét), majd további 34%-át szeptembertől novemberig szállították, azaz elsősorban az előző évi termés került forgalomba. Hasonlóan alakult a kukorica forgalma is: márciustól júniusig haladt át az összforgalom 58%-a (ebből az egész évi mennyiség egynegyede májusban), majd kisebb része az őszi hónapokban, novemberi csúccsal. A repce 85%-a augusztustól októberig került forgalomba, augusztusban az egész évi forgalom 45%-át jegyezték fel. A dohányszállítások áprilistóljúniusig zajlottak le. Fát egész évben - kisebb mennyiségben még a téli hónapokban is -szállítottak, a legnagyobb részét azonban július-augusztusban. Az 1843-ban a Tiszán szállított áruk jelentős része - a fa, építőanyag, gyékény, só, bor szinte teljes egészében, a kukoricának pedig 60%-a - Szeged és környéke szükségleteit volt hivatva fedezni, s ezeknek az áruknak jelentős része - a fa teljes egészében, a kukorica 60%-a, a só 58, a gyékény 45%-a - a szegedi, illetve környékbeli kereskedők áruja volt. A tutajokat szinte kizárólag a környékbeli települések lakosai úsztatták, nagyrészt a Maroson és a Tiszán, kisebb részben csak a Tiszán. Ezeknek az áruknak a forgalmával - noha volumenük további alakulása, a szállítások szezonális eloszlása, az árutulajdonos kereskedők és lakosok, a szállítást végző hajósok összetételének alakulása a regionális piac viszonyaira vonatkozóan fontos tanulságokkal szolgálhat - nem foglalkoztam. Csupán azoknak a terményeknek útját vizsgáltam, amelyeknek legalább a fele a város tágabb piackörzetén túlra, a nagy terményforgalmat lebonyolító központokba jutott: azaz a gabona, a dohány és repce forgalmát. Gabonaforgalom 1843 és 1847 között összesen 3 481 146 pozsonyi mérő gabonát szállítottak a Tiszán, ennek 92%-a búza, árpa, rozs, 6%-a kukorica, 2%-a köles volt. Figyelembe veendő azonban, hogy a termények egy része kétszer jelentkezett: egyszer a Szegedre szállítás, másodszor az onnan elszállítás alkalmából. Az öt év alatt 898 000 p. mérőt hoztak Szegedre, és 1 356 300 mérő ment ki a városból, 10 000 mérő kivételével a nagy gabonakiviteli központokba: Győrbe, Pestre, Sziszekre és kisebb mennyiségben a közeli Törökbecsére. Az átmenő forgalomnak - azaz a Szegeden ki nem rakott, illetve itt meg nem álló szállítmányoknak - csak 4%-át tette ki a környező települések egymás közötti forgalma: e szállítmányok csaknem 70%-a szintén az említett nagy forgalmi központokba irányult. Az egész forgalom 57%-át győri és pest kereskedők bonyolították le 37, illetve 20%-os arányban, a szegediek részesedése 25% volt. A szegedi kereskedők elsősorban a környék gabo-