Bácskai Vera: Városok és polgárok Magyarországon II. - Várostörténeti tanulmányok 9/2. (Budapest, 2007)
Kereskedők, adósok, hitelezők, vagyon
Év Hitelező neve és foglalkozása A hitel összege Adós neve és foglalkozása 1772 Edelspacher Zsuzsanna nemes 6 000 Ft Irányossy Antal ispán 1789 Schmidt Ferenc 6 000 Ft Dieri Lénárd fogadós 1786 özv. Pettenhoffer Barbara 6 000 Ft Maixner Mátyás kereskedő 1778 Schweiger Ferenc dugnasszai lakos 6 000 Ft Hacher Antal ácsmester 1771 Schweiger Ferenc dugnasszai lakos 5 000 Ft Lauterer György sörfőző 1779 Nádasdy Erzsébet nemes 5 000 Ft Sztankovics Miklós görög kereskedő 1771 Kiriáky László 5 000 Ft Athanászi György görög kereskedő 1775 báró Laffert Ignác 5 000 Ft Irányossy Antal ispán 1773 Ferberth Ferenc 5 000 Ft Galli-Gotthardi kereskedőcég A legnagyobb hiteleket folyósítóknak tehát több mint a fele (55%) a feudális osztály tagjai közül került ki. Az adósok között valamivel magasabb volt a polgárok aránya (64%), ami azt bizonyítja, hogy a polgárok is hozzájutottak és igényeltek is nagyobb összegű kölcsönöket. Ez elsősorban a kereskedőkre, főleg a görög kereskedőkre vonatkozik, az iparosok inkább a kisebb, 5000 forintot meg nem haladó hitelügyletek sorában szerepelnek. Mindez ismét azt bizonyítja, hogy nem elsősorban a tökehiány gátolta az iparfejlődést, A tőkével rendelkezők -polgárok és nemesek egyaránt - nem kívánták pénzüket ipari vállalkozásokba fektetni, biztosabbnak, gyümölcsözőbbnek tekintették az ingatlanvásárlást, vagy a kereskedőknek nyújtott nagyobb hitelt. Erre egyébként Lehner Tóbiás példája is jellemző. E vállalkozó szellemű polgár, aki a város igazgatásban is több évtizeden át jelentős szerepet játszott, s néhány évig a polgármesteri tisztet is betöltötte, a legváltozatosabb módszerekkel igyekezett tökéjét gyarapítani. Már 1760-ban pusztákat bérelt, 1769 és 1785 között pedig hat ízben vette bérbe a városi kocsmákat.22 1771-ben Szentendre határában malmot vásárolt, melyet papírmalommá alakított, majd később szerzett malmával együtt bérbe adta.23 1775-ben kőbányát vett, kővel kereskedett, s felépítette házát.24 A nyolcvanas években nagy tételekben épületfát is vásárolt; nyilvánvalóan nem csak a saját házának építéséhez. Több ízben bérbe vette a várostól a színházat.25 A nyolcvanas években építőanyag-spekulációival egy időben ipari vállalkozással is megpróbálkozott: feltehetően 1782-ben alapította selyemmanufaktúráját, melyet az iparág hanyatlásának első jeleire, az 1780-as évek végén bérbe adott. 1790-től neve nem is szerepelt a pesti gyártulajdonosoké között.26 Valószínűleg csak ezt követően foglalkozott komolyabban hitelügyletekkel. Neve már korábban is előfordult ugyan a betáblázási jegyzőkönyvekben: 1766 és 1778 között nyolc ízben összesen 3640 forint kölcsönt folyósított, 1771 és 1785 között pedig négy hitelügylet kapcsán 22 BFL FL Tanácsi iratok. Miscellanea 1754-1797. 23 NAGYL. 1957. 302. p. 24 BFL FL Relationes a. m. 2346. 25 BFL FL Tanácsi iratok. Miscellanea 1754-1797. 26 NAGYL. 1957. 302-303. p.
