Bácskai Vera: Városok és polgárok Magyarországon II. - Várostörténeti tanulmányok 9/2. (Budapest, 2007)
A dunántúli városok társadalma
ban 18-ról 30%-ra növekvő része a városi szegényebb rétegekből - legényekből, napszámosokból, cselédekből és egyéb alkalmazottakból - került ki (lásd a 6. táblázatot). Ezek Győrött csaknem teljesen hiányoztak. Összehasonlítva a mindkét városban egyformán reprezentált foglalkozáscsoportok vagyoni helyzetét, a különbség a két város között lényegében nem változott. E foglalkozáscsoportokban a győri hagyatékok átlagos összege az 1840-es években 45%-kal volt magasabb a 18. század utolsó évtizedében észleltnél. Sopronban viszont csak egyharmada a kiinduló évtized átlagos összegének. A 18. század végén a győri hagyatékok átlagos összege a soproniaknak csaknem kétszeresét tette ki, az 1800-as években az összeg nagyjából azonos volt, sőt a soproni valamelyest meghaladta a győrit. (Ezt követően vetettek ki 1812-ben a két városra azonos subsidiumot.) Az 1810-es években azonban a győri hagyatékok átlagos összege már másfélszerese, az 1820-as években háromszorosa, a harmincas években négyszerese, a negyvenes években pedig ötszöröse volt a soproni hagyatékok átlagértékének, tükrözve a két város fejlődési dinamizmusának egyre növekvő különbségét. Sopronban az egyes foglalkozáscsoportok hagyatéki átlagösszegének alakulása egybeesik az összes hagyaték átlagával. Csupán a kereskedői vagyon mutat az 1830-as években az átlagosnál jóval nagyobb növekedést, amelyet azonban a következő évtizedben az átlagosnál jóval meredekebb csökkenés követ. Ebben az évtizedben a kereskedők eladósodása olyan mértékűvé vált, hogy elvesztették első helyüket a hagyatéki vagyon nagyságrendjében: passzívájuk messze meghaladta a vagyon értékét, és túlnyomó többségük adósságon kívül egyebet nem is hagyott az örökösökre. Előkelő első helyüket a vagyoni hierarchiában a gazdálkodók foglalták el, annak ellenére, hogy hagyatéki átlagösszegük alacsonyabb volt az 1810 előtti értéknél. Második helyre a korábban a 4-5. helyen álló kézművesek kerültek. A gazdálkodók és kézművesek emelkedésüket annak köszönhették, hogy eladósodásuk foka ebben az évtizedben kisebb volt. Ugyanakkor csakúgy, mint Győrben, itt is csökken a kézművesek aránya a legnagyobb vagyont hátrahagyok között: itt azonban helyüket nem a kereskedők foglalták el, hanem az őstermelők, a gazdálkodók nyomultak az élvonalba. 6. táblázat A soproni hagy átkozok foglalkozási összetétele (%) Foglalkozás 1791-1800 1801-1810 1811-1820 1821-1830 1831-1840 1841-1848 Kézművesmester 26,08 31,13 32,65 26,66 20,14 17,27 Kézműveslegény 6,20 1,89 5,31 8,11 8,81 16,54 Kereskedő 4,97 3,77 10,61 2,89 3,07 2,68 Vengdéglátó, fuvaros 3,73 4,24 2,45 2,32 1,39 1,95 Ért., tisztviselő 6,83 7,55 6,12 6,66 6,15 5,59 Egyéb bérből élő 4,35 9,56 13,56 18,01 Egyéb 0,63 3,31 5,31 0,03 0,17 1,47 Őstermelő 15,53 16,98 15,51 15,36 17,06 12,65 Ismeretlen 31,68 31,13 22,04 28,41 29,65 23,84 Összesen 100,00 100,00 100,00 100,00 100,00 100,00
