Bácskai Vera: Városok és polgárok Magyarországon II. - Várostörténeti tanulmányok 9/2. (Budapest, 2007)

A dunántúli városok társadalma

Évtized Esetszám Ingatlan Készpénz Ingó Követelés Összesen Adósság Értelmiségiek, tisztviselők 1791-1800 4 22,84 77,16 100,00 6,68 1801-1810 10 16,82 2,97 13,72 66,49 100,00 1,98 1811-1820 6 57,32 1,42 41,26 100,00 18,23 1821-1830 7 72,12 1,83 20,22 5,82 99,99 28,81 1831-1840 8 39,26 1,67 58,64 0,43 100,00 28,88 1841-1848 12 44,55 0,89 23,11 31,45 100,00 31,58 Őstermelők 1791-1800 16 58,34 4,24 35,91 1,51 100,00 13,18 1801-1810 31 51,33 2,77 45,89 99,99 5,13 1811-1820 13 74,18 2,98 20,93 1,91 100,00 30,16 1821-1830 13 75,86 3,12 19,03 1,99 100,00 31,58 1831-1840 65 66,45 3,39 24,72 5,43 99,99 23,06 1841-1848 58 60,25 2,89 10,75 26,11 100,00 20,82 Ismeretlenek 1791-1800 19 21,96 3,26 69,51 5,27 100,00 0,83 1801-1810 43 45,54 2,58 23,39 28,48 99,99 19,35 1811-1820 17 44,08 1,29 38,19 16,44 100,00 24,23 1821-1830 20 64,81 1,76 29,61 3,82 100,00 15,79 1831-1840 67 49,34 6,06 39,37 5,23 100,00 31,82 1841-1848 64 48,09 13,41 6,74 31.76 100,00 28,02 A tíz legnagyobb értékű, húszezer forintot meghaladó örökséget hagyok összetétele is módosult a vizsgált több mint fél évszázad alatt. 1790 és 1820 között az első tíz között 4-4 kézművest találtunk, képviselőjük (néha 2 is) szerepelt az első 5 között. Az 1820-as években a legnagyobb vagyont hátrahagyok között már mindössze 2 kézműves fordult elő, ők is a 8. és 10. helyen - az utolsó évtizedben pedig már egyetlen mester sem szerepelt a leggazdagabbak között. A kereskedők száma az élcsoportban 1820-ig 3-4 volt, majd 5-6-ra emelkedett, fele-harmad részüket az első 5 között találjuk. Gabona- és terménykereskedők csak az 1810-es évektől kezdve fordulnak elő közöttük, többnyire marha-, sertés-, épületfa- és vaskereskedők szerepeltek a legvagyonosabbak között. A leggazdagabb kereskedők ilyetén összetétele összhangban van az 1846. évi adóösszeírás adataival: ekkor az épületfa- és sertéskereskedők, valamint a kalmárok átlagadója meghaladta a gabonakereskedőkét. A legkisebb, kétezer forinton aluli hagyatékot örökítők közé tartozott a 18. század végén a kereskedők 43, a kézművesek 36%-a. A kézművesek aránya e csoportban az 1820-as évekig fokozatosan csökkent, majd újra emelkedni kezdett: arányuk az 1840-es években, amikor a ke-