Bácskai Vera: Városok és polgárok Magyarországon II. - Várostörténeti tanulmányok 9/2. (Budapest, 2007)
A dunántúli városok társadalma
A „konkurens" városok és mezővárosok kereskedelmi szerepéről adott jellemzésekkel összehasonlítva Kaposvár „népes" vásárai eléggé szük, helyi jelentőségűek lehettek, s Fényes leírása azt sejteti, hogy Szigetvár a megyei szűkebb helyi forgalomban is nagyobb szerepet töltött be, amiről igen elismerően írt. Annak ellenére, hogy Kaposvár városi ftinkcióinak erősségében a 19. század elején sem tapasztalható jelentős változás, a város e korszakban is a megye egyik legdinamikusabb fejlődő települése maradt. A József-kori összeírás 2166 főnyi népességével szemben lakossága 1828-ban 3072 lélek, a növekedés üteme 141,8% volt, ami nemcsak a megyei 117,5%-os és a megyei mezővárosok átlagos 116,5%-os, de az országos 134%-os népességnövekedést is meg haladta.50 A megye 27 mezővárosa közül Kaposvár népességszaporulatának arányát csak Sellye 153,8%-os növekedése múlta felül, ezenkívül Iharosberényé (141,6%) és Toponáré (138,3) közelítette meg. Kaposvár 18. század végi és 19. század eleji népszaporulata nem csak a megyei mezővárásokéhoz képest volt jelentős ütemű: aránya a hozzá hasonló típusú és lélekszámú városok átlagos 134%-os növekedését is meghaladta. Ennek a viszonylag gyors ütemű fejlődésnek a következtében Kaposvár, amelyet 1720-ban az adózók, illetve az adózó háztartások számában a megyei mezővárosok közül Szigetvár, Igal, Marcali és Karád is megelőzött, 1784-ben már a második helyen állott Szigetvár mögött, s bár ez utóbbi lélekszáma még 1828-ban is megelőzte, a különbség ekkor már elenyészően csekély volt: az 1784. évi 500 fős különbözet 15-re csökkent. (1846-ra a 3600 főnyi lakosságú Kaposvár már maga mögé utasította a 3270 főt számláló Szigetvárt, ami Kaposvár további egyenletesebb, gyorsabb népességnövekedését bizonyítja.)51 A népesség növekedésének üteme azonban a 18. század végéhez képest valamelyest lelassult: évente átlagosan 20 fős szaporulat mutatkozik, míg az 1770-80-as években a szaporulat 25 főre becsülhető.52 A bevándorlás csökkenő szerepére utal a 18. században beköltözött családok nagy stabilitása is. Az 1828. évi összeírásban szereplő 360 háztartásfő közül 192 (a családfők 53%-nak) neve azonos a 18. századi adójegyzékben szereplő nevekkel. Ha számításon kívül hagyjuk azt a 46 igen általános és elterjedt, nem jellegzetes nevü (pl. Szabó, Varga, Kovács, Horváth, Tóth stb.) családfőt, akiket szomszédaik vagy sorrendjük alapján nem sikerült megbízhatóan azonosítani, még mindig 146 18. századi eredetű családnévvel kell számolnunk, s ez a családfők 40,6%-át teszi ki. A kézművesek közt a 18. századi eredetű családok aránya 51,3%, illetve 41% volt. De a 18. században letelepedett családok kontinuitása ennél is nagyobb lehetett, hiszen a leányági leszármazást a forrásanyag alapján ismét nem vehettük számításba. Míg a népesség növekedésének üteme inkább a városokéra emlékeztetett, a lakosság viszonylag nagy fokú stabilitása erősen eltér a városi társadalmakban tapasztalttól. Igaz, hogy az erre vonatkozó vizsgálatok csak kezdeti stádiumban vannak, és csak néhány nagyobb városról rendelkezünk adatokkal, de ezek azt bizonyítják, hogy a jelentősebb városokban a nagyarányú bevándorlás nagyfokú fluktuációval párosult. így Győrött a 18. században 40 éves periódus alatt (1737-1772) átlagosan 25% volt a folyamatosan ott élő családok aránya, és ez az arány csak a legstabilabb rétegnél érte el a 41%-ot. Pesten a 18. században folyamatosan ott élő családok aránya 1746 és 1786 között 12%, a legstabilabb rétegnél is mindössze 20%-ottettki; a 18-19. század 50 A Somogy megyei népességi adatokra lásd a 6-7. sz. jegyzetet. Az országos népességnövekedés adatai: DÁVID 1965. 111-127. p. 51 Tafeln zur Statistik des Österreichischen Monarchie 1845^t6. 52 Az 1773. évi lélekösszeírás 1859 főt mutat ki. SML CA. 1773.
