Bácskai Vera: Városok és polgárok Magyarországon I. - Várostörténeti tanulmányok 9/1. (Budapest, 2007)

A mezőváros problematikája

is ilyen fejlődőfélben levő, a falu és város között átmenetet alkotó, mezővárosias jellegű helységekből alakultak ki. Ezzel szemben a 15. századi mezővárosok közül, virágzásuk, gyakran rohamos fejlődésük ellenére, még a legjelentősebbek, legnagyobbak, mint például Miskolc, Debrecen, Gyula, Lippa sem tudták ebben a korban átlépni a határt. S ha néha századokkal később civitasokká emelkedtek is, agrárjellegüket, mezővárosi vonásaikat egészen a 20. századig megőrzik. (Ez vonatkozik egyébként a 15. században a szabad királyi városok közé emelt Szegedre is.) Az oppidumok mezőgazdasági jellegének évszázados megrögződése arra enged következtetni, hogy városfejlődésünk az egész társadalmi fejlődést szabályozó törvények sajátos hatására megrekedt. Az ipari és kereskedelmi központok hálózata helyett egy sajátos várostípus alakult ki, mely valóban átmenet falu és város között. Nem fejlődőiéiben, mozgásban levő átmenetről, hanem átmenetet képviselő sajátos településformáról van szó. (A településforma kifejezés az adott összefüggésben nem a szó geográfiai-morfológiai értelmében szerepel, hanem jobb kifejezés híján gazdasági-jogi kategóriaként.) Az eddigi kutatások nagy része a mezővárosok városiasságának mércéjét szinte kizárólag az iparosodás fokában kereste, s mezőgazdasági termelésüket egyértelműen a falu felé húzó jegyek közé sorolta. E szemlélet indokolt volt, amennyiben a mezővárost a faluból várossá emelkedés átmeneti fokán álló településnek tekintették. Azonban a kutatások előrehaladásával ma már egyre világosabbá válik, hogy e két tevékenység elválaszthatatlan egybekapcsolódása, párhuzamos fejlődése, kölcsönhatása határozta meg a mezőváros sajátos arculatát, alakította ki e sajátos településformát és funkcióját a 15. századi árutermelésben és árucserében. Nehéz lenne általános érvénnyel eldönteni, hogy az oppidumok felemelkedését kézműiparuk fejlődése vagy mezőgazdasági árutermelésük alapozta-e meg. Kétségtelen azonban, hogy fejlődésük kezdeti szakaszában kézműiparuk vezető szerepet játszott. A mezővárosok nagy része köztudomásúlag vásárhelyből alakult ki. Forgalmas hetipiacaik vonzották az iparoselemeket, akik többé-kevésbé széles körű és állandó vásárlóközönség reményében telepedtek le a mezővárosokban. Iparcikkeik növekvő kínálata viszont még inkább növelte e vásárok látogatottságát. Földesuraik - akár a király, akár a nemesek - hamarosan felismerték a mezővárosokból eredő hasznot: vásár- és vámjövedelmeik tetemes bevételi forrásnak ígérkeztek, s élénk kereskedelmet folytató lakóik pénzterheit is könnyebben növelhették. Oppidumaik fejlesztése, népességük növelése, vagyonuk gyarapítása érdekében különböző kiváltságokkal ruházzák fel őket. Önkormányzati jogok biztosításával belső ügyeik viszonylag szabad intézését biztosítják számukra, kereskedelmi tevékenységüket pedig vásártartási jogokkal, vámmentességgel vagy vámkedvezményekkel segítették elő. Az eredetüket a 13-14. századra visszavezető mezővárosok felemelkedésüket tehát nagyrészt virágzó kézműiparuknak köszönhették. Fejlődésük e kezdeti szakaszában, egész a 14. század végéig helyzetük nagyjából azonos volt a későbbi városokéval: a majdani civitasok és oppidumok lakói nagyjából azonos hospesjogokat élveztek. Kézműveseik környékük falusi népességének s részben a nemességnek a szükségleteit is egyaránt ellátták. Ebben az időben még nem észlelhetünk minőségi különbséget a városias települések között: bár az élénk kereslet s a nagyobb cserelehetőség nagy számban vonzotta az iparűző elemeket e helységekbe, a lakosság zöme nem hagyott még fel az őstermeléssel. Az ipar és mezőgazdaság szétválása még kezdeti fokon állt, s legfeljebb az iparosok kisebb vagy nagyobb aránya, a lakosság számbeli különbsége, a kiváltságok különböző foka alapján osztályozhatjuk őket. E korszak városias települései - csekély kivétellel - még nem tekinthetők a kézműipar és kereskedelem központjainak, azaz a szó gazdasági értelmében vett városoknak, a mezőgazdaság és ipar között kialakult munkamegosztás termékeinek. A várossá válás útja csak potenciálisan nyílt meg előttük. E lehetőség megvalósulá-