Bácskai Vera: Városok és polgárok Magyarországon I. - Várostörténeti tanulmányok 9/1. (Budapest, 2007)

A mezőváros problematikája

roly,134 Váralja,

135

Ozora,

136

Simontornya,

137

Varin,

138

Zsolna,

139

Bán,

140

Palota,

141 Peremarton,142

Vásárhely,

143

Almád,

144

Bak,

145

Egerszeg,

146

Alsólendva,

147

Nedelicse,

148 Szabar,149

Zalavár,

150

Zólyom,

151

Breznóbánya,

1

2

Munkács,

153

Namény

154

országos vására. Természetesen vásárlókörük és a piacra kerülő áruk mennyisége és választéka szempontjából nagy különbség volt a mezővárosi vásárok között. Egészen más képet mutat például a helybeli textilipar országos forgalmát és az állatkereskedelem jelentős részét lebonyolító 7 debreceni vásár, mint egy-egy kisebb mezővárosé. A nagyobb oppidumok közelében - a civitasokhoz hasonlóan - gyorsabban bomlanak föl a természetgazdálkodás formái, az árutermelés nagyobb ütemben fejlődik, és szükségszerűen kisebb kereskedelmi központok kialakulásához vezet. A nagyobb központok legalább úgy uralták közvetlen piackörzetüket, mint a városok. Cegléd körül 20 km sugarú körzetben egyetlen versenytárs akad, Debrecen hasonló szélességű körzetében csupán Szentgyörgy vására jelent konkurenciát. Kissé távolabb, piackörzetük második, 50-60 km sugarú gyűrűjében egyre inkább tért hódítanak a kisebb oppidumok. Ceglédet Varsány, Szekcső, Túr, Fegyvernek; Debrecent pedig Kalló, Bátor, Székelyhíd és Bölcs veszi körül. Számos, a civitasok közelében, sőt legszűkebb piackörzetükön belül fekvő mezőváros is kivívta magának országos vásár tartásának jogát. A városi piackörzetek differenciálódásának és a kisebb mezővárosi alcentrumok kialakulásának jelentőségére már Szűcs Jenő is rámutatott.155

De ö

elsősorban a városi és mezővárosi ipar versenye szempontjából foglalkozott e kérdéssel. Könyvében csak arról van szó, hogy a fejlődő mezővárosok fellendülő kézműipara egyre szélesebb körzet szükségleteit tudta ellátni, s így a városoktól távolabb eső falvak lakói mindennapi szükségleteiket természetszerűleg egyre inkább a könnyebben megközelíthető oppidumokban elégítették ki. Az országos vásárok jelentősége azonban nyilván meghaladta e szűkebb, helyi piac szükségleteinek kielégítését. 134 1387. Károlyi Okit. I. 258. 135 1465. CSÁNKI 1897. I. 255. p. 136 1447. Dl. 88 212. 137 1377. Dl. 6413. 138 1501. Tört. Tár. 1897. 519. 139 1357. Fejér, XI. 513. 140 1511. Podmaniczky Okit. I. 250-253. 141 1465. Dl. 16 227, 16 227. 142 1476. CSÁNKI 1897. III. 215. 143 1423. Dl. 11 347. 144 1477. CSÁNKI 1897. III. 18. p. 145 1394. Uo. III. 18.; Zala vm. Okit. II. 429. 146 1390.7826. 147 1366. Zala vm. Okit. I. 9-10. 148 1474: évi 2 vásár. Dl. 22 500 149 1391. Zala vm. Okit. 11.253. 150 1427. uo. 455^156. 151 1390. Zs. O. I. 1562/a. 152 1488. TELEKI 1852-55. XII. 397. p. 153 1427. SAS 1927. 54. 154 1418. CSÁNKI 1897. I. 412. p. 155 SZŰCS J. 1955. 106., 180. p.