Bácskai Vera: Városok és polgárok Magyarországon I. - Várostörténeti tanulmányok 9/1. (Budapest, 2007)
A mezőváros problematikája
pasztaiható változások is inkább a mezőgazdaság többi ágában végbemenő fejlődés folyományai voltak. Sajnos a mezővárosi polgárok egész ingatlanvagyonát nehéz felbecsülni: az urbáriumok, dézsmajegyzékek, adólajstromok ugyanis vagy csak telkeik, vagy csak szőlőbirtokaik nagyságáról adnak hírt; így még ezek együttes terjedelme sem becsülhető fel. Vásárolt, bérelt vagy zálogjogon bírt földjeikről pedig csak a szórványosan fennmaradt végrendeletek, adásvételi szerződések statisztikai feldolgozásra alkalmatlan adatai tájékoztatnak. Mégis a földművelés jelentőségének és méreteinek szempontjából némi támpontot nyerhetünk a telekállomány és -osztódás vizsgálataiból. A már Szabó István által feldolgozott 15. század végi, 16. század eleji urbáriumoknak a mezővárosi és falusi telekmegoszlást tartalmazó adatait összevetve azt tapasztaljuk, hogy az oppidumokban a differenciálódás erőteljesebb: a féltelkesek aránya kb. 10%-kal, az ennél kisebb részbirtokosoké ugyan alig-alig, de mégis meghaladja a jobbágyok hasonló kategóriáinak arányát.72 Az egésztelkesek aránya, ha jelentéktelen mértékben is, de a jobbágyoké alatt marad, 9 mezőváros (Csepreg, Ikervár, Keresztúr, Léka, Ruszt, Sár, Kanizsa, Bekcsehely, Keresztúr) adatai - melyek egyaránt szerepelnek, az 1493. és 1519. évi urbáriumban - viszont azt tükrözik, hogy egy negyed évszázad alatt a további rétegeződés hatására a féltelkesek aránya valamelyest csökkent, nagyobbrészt a törpebirtokosok, kisebb részt az egésztelkesek javára.73 Bár a fent említett femitartások miatt a telekosztódás adatai a mezővárosi polgárok vagyoni kategóriáinak pontos körülhatárolására alkalmatlanok, annyit elárulnak, hogy a termelés méretei nagyjából megegyezhettek a jobbágygazdaság termelésének átlagos méreteivel. Az oppidumok lakosságának zöme fél telkekkel vagy ennél is kisebb részbirtokkal rendelkezett, mely többnyire csak a jobbágycsalád ellátását, a pénzjáradék kifizetését és a legszükségesebb iparcikkek beszerzését tette lehetővé, de nagyobb méretű árutermelést nem. E birtok terméshozamát ugyan racionálisabb gazdálkodással emelni lehetett volna valamelyest, de ezt gátolta, hogy a gabonatermesztés a telki állományhoz tartozó szántókon folyt, s alá volt vetve a művelési kényszemek. A termelékenység növelését gátolta a telekállomány elaprózottsága is. Ennek ellenére, kedvező természeti feltételek között, gabonatermelő vidékeken megalapozhatta egy-egy mezőváros felvirágzását, annál is inkább, mert tudjuk, hogy a módosabb mezővárosi polgárok szőlőkön és legelőkön 72 Százalékos megoszlásban uradalmanként. Uradalom Egész telek Fél-egész telek Fél telek Fél teleknél kisebb Uradalom falvak mczo\ irosok falvak mezővárosok falvak mezővárosok falvak mezővárosok Alsólendva 18,2 18,6 0,6 65,6 76,6 15,6 5,1 Sárvár-Kapuvár 37,9 19,7 0,5 1,6 29,6 38,6 32,0 38,2 Kanizsa 6,2 5,8 1,8 4,3 31,7 60,8 60,8 29,0 Léka 39,0 14,3 61,0 85,7 Veszprém 72,0 62,5 1,7 21,6 28,9 4,4 7,2 Év 1 teleknél több Egész telek Fél-egész telek Fél telek Fél teleknél kisebb 1493 1,6 10,2 0,8 47,5 39,7 1519 0,3 13,4 1.3 39,5 45,5
