Bácskai Vera: Városok és polgárok Magyarországon I. - Várostörténeti tanulmányok 9/1. (Budapest, 2007)
A mezőváros problematikája
német földre vagy bárhová külföldre szállítását. Egyúttal a kőszegi polgároknak is megtiltotta, hogy borukat Sopronba vigyék.17 Hasonló intézkedéseit ismerjük 1380-ból. 18 1392-ben a város Garai Miklós birtokába került.19 Földesúri fennhatóság alá kerülése sem gátolta gazdasági fellendülését. Földesura ugyanis felismerte a mezővárosi fejlődés előnyeit önmaga számára, és valóban sokat tett kiváltságaik megerősítése, gyarapítása érdekében. 1404-ben ötévi vám- és harmincadmentességet eszközöl ki Zsigmondtól polgárai számára; ez a kedvezmény érvényes volt mind a kőszegiek, mind a külföldiek által szállított borra.20 A király ugyancsak Garai közbenjárására, 1407-ben ismételten megtiltja a soproni polgároknak, hogy gátolják a város Ausztriába irányuló borkereskedelmét.21 Garai 1407-ben megerősíti még korábban, a királytól nyert kiváltságlevelét, mely teljes önkormányzatot biztosított a kőszegi polgároknak.22 E privilégiumot új földesuruk 1441-ben is megújította.23 Azonban amiak ellenére, hogy földesuruk egyengette útjukat, a földesúri oppidum mégsem vetélkedhetett a királyi Sopron erejével: sorsát megpecsételték a 15. század határszéli háborúi is. A háború viharai több ízben végigsöpörtek a városon, sőt egy időre a császár kezére is került. Borkereskedelmét Mátyás igyekezett újból fellendíteni,24 de polgárai már nem tudtak ellenállni a soproniak kereskedelempolitikájának, mely lábbal tiporta a kőszegiek kiváltságait.25 Csepreg és Rohonc, melyeket Kőszeg még a 15. század elején kiszorított az Ausztria felé irányuló borkereskedelemből, feltehetően a környékbeli piacon kárpótolták magukat. Borkereskedelmükről a továbbiakban nem rendelkezünk adatokkal, de Rohonc szőlőművelésének további fejlődését tanúsítja virágzó kádáripara. 1419-ben a rohonci Fleischer Jakab maga, fia és az egész „frewntschaft" nevében kéri Sopron tanácsát, hogy a náluk fogva tartott 5 kádár ügyében tűzzenek ki törvénynapot.26 A frewntschaft szó céhes társulás létét sejteti, de a fogva tartott kádárok viszonylag nagy száma önmagában is a hordógyártásnak a szölőmüvelö városokra jellemző méreteiről tanúskodik. Csepreg a későbbiekben élénk kereskedelmi kapcsolatban állt Sopronnal. A 16. század elején a városban 750 embernek volt szőlőbirtoka.27 Kismarton bora eleinte Cseh-, Morva- és Lengyelországban talált piacot. Gazdasági virágzását elősegítő privilégiumát földesurainak köszönhette. 1371-ben Lajos megengedte a Kanizsaiaknak, hogy fallal övezzék városukat. A következő évben a földesúr kieszközölte a királynál, hogy polgárai a soproni polgárokhoz hasonlóan akadálytalanul szállíthassák borukat Lengyel-, Cseh- és Morvaországba.28 Borkivitelük révén széles körű kereskedelmi kapcsolatokat építettek ki, s rövidesen a kül- és belkereskedelem jelentős tényezőivé váltak. Ekkor a Kanizsaiak közbenjárására a budai jog alapján évi két vásár rendezésére és zsidók letelepítésére kaptak engedélyt.29 Mindkét kiváltság élénk kereskedelemről tanúskodik; az utóbbi egyúttal 17 Fejér, IX. 4. 41. 18 CHERNÉL 1877-78. II. 15. p. 19 Zs. O. I. 2421. sz. 20 Uo. II. 3102. sz. 21 Uo. 5314. sz. 22 Uo. 5592. sz. 23 CHERNÉL 1877-78. II. 20. p. 24 Uo. 23. p. 25 Uo. 26. p. 26 HÁZI 1921-29. 1/2. 157. p. 27 U etC. 4/40. 28 MÁLYUSZ 1953. 173-174. p. 29 SÜMEGHY 1928. I. 491. p.
