Bácskai Vera: Városok és polgárok Magyarországon I. - Várostörténeti tanulmányok 9/1. (Budapest, 2007)
A mezőváros problematikája
nagyobb tőke- és hiteligényük kifejezője. A város piackörzetének tágulására utal ugyancsak földesuruk közbenjárására 1390-ben nyert kiváltságuk: harmincadmentességet kapnak a Sopronon át délvidékre szállított áruik után.30 1394-ben a soproniakkal azonos akadálytalan közlekedési jogot nyertek Pozsony városán át. 1395-ben Zsigmond arra inti az északi kereskedelemben érdekelt városok - Sopron, Pozsony, Nagyszombat és Dévény - polgárait, hogy ne zavarják a kismartoni borszállítmányokat.31 1397-ben már maguk járulnak a király elé, s kérik, tiltsa meg, hogy az országot áruikkal járó polgárokat bárhol letartóztassák.32 Ez időben már nyilván élénk kereskedelmi kapcsolatok fűzték a kismartoniakat a német városokhoz is. Erről tanúskodik egy helybeli polgár adósságlevele, melyben elismeri egy kölni polgárral szemben fennálló tartozását.33 Ausztria felé irányuló borkereskedelmük sértette Sopron és Kőszeg érdekeit. Főleg az osztrák bor tiltott behozatala ellen panaszkodnak: 1433-ban a pozsonyi tanács levélben figyelmezteti a sopronit, hogy őrizzék jobban az utakat, a minap vettek el hét hordó bort egy kismartoni polgártól, melyeket az a Dunán át szállított az országba.34 Talán ilyen visszaélésekre vezethető vissza a kismartoni kereskedők nézeteltérése a soproni vámosokkal 1434-ben.35 Gyanúnkat megerősíti, hogy ugyanez évben Zsigmond arról értesíti soproni harmincadosait, hogy a harmincadmentességet élvező kismartoni polgárok 14 bécsi kereskedő áruit is magukénak vallották, s így őt megkárosították.36 „Szomszédi" viszonyuk a meggyesi szőlőhegyen szőlőbirtokkal rendelkező bécsi és bécsújhelyi polgárokkal még szorosabbra fűzte osztrák kapcsolataikat.37 Szívós harcot vívhattak az osztrák piacok megszerzése érdekében, melynek eredményeképp 1438-ban Albert már mint régi kiváltságukat újítja meg áruik vámmentes szállítását Sopronon át Ausztriába, illetve onnan Magyarországra.38 Piaci kapcsolataikat megalapozó borkereskedelmük mellett nagyban kereskednek saját és külföldi iparcikkekkel is. 1390-ben a délvidéken értékesítik külföldről behozott áruikat. A posztófélékkel, kötelekkel, cipőkkel, szőrmékkel és ezüstedényekkel rakott szekereken a fehérvári vásárra igyekvő kismartoni polgárokat 1435-ben kirabolják, ezer forint kárt okozván nekik.39 A század második felében a város szintén Frigyes kezére került,40 de a háborús viszontagságok kevésbé viselték meg, mint Kőszeget. Ruszt borkereskedelme feltehetően a 15. században lendült fel. Kereskedelméről Szentgyörgyi János 1465-ben kelt, a soproni tanácshoz intézett levele szolgáltatja az első adatot. A levélíró előadja, hogy a rusztiak panaszt tettek nála: a soproni vámosok boruk és szénájuk után szokatlanul magas, kordénként 4 pfenninget kitevő vámot követelnek tőlük. Kéri a tanácsot, hogy rá való tekintettel engedjék át városukon a rusztiakat vámmentesen.41 Boruk hírére és kelendőségére jellemző, hogy 1524-ben engedélyt kapnak Mária királynétól, hogy a ruszti 30 Zs. O. I. 1374. sz. 31 MÁLYUSZ 1953. 174. p. 32 Zs. O. I. 4759. sz. 33 Uo. 4130. sz. 34 HÁZI 1921-29. 1/3. 34. p. 35 Uo. 68. p. 36 Uo. 74. p. 37 Uo. 60, 108-109. p. 38 Uo. 161. p. 39 Uo. 1/2. 179. p. 40 TELEKI 1852-55. X. 312. p. 41 HÁZI 1921-29. 1/5. 193. p.
