Bácskai Vera: Városok és polgárok Magyarországon I. - Várostörténeti tanulmányok 9/1. (Budapest, 2007)
A mezőváros problematikája
csokat, fazekasokat. Átlag 6-7 iparág virágzott, számuk csak kevés helyen emelkedett 10 fölé.9 Nagyobb differenciálódást általában a nyugati határszélen fekvő bortermelő mezővárosokban, a Délvidék nagy múltú kereskedővárosaiban és a városi piackörzeteken kívül eső alföldi mezővárosokban tapasztaltunk. Az utóbbiak erőteljes iparfejlődését nemcsak tág és a városok által nem uralt piackörzetiik indokolja, hanem talán az a tény is, hogy itt a mezőgazdasági termelés legfőbb ága az állattenyésztés volt, melyben igen nagy mértékben alkalmazták a pásztorok munkáját, s így az őstermelés sokkal kevésbé vonta el a kézműveseket mesterségüktől. A mezővárosi ipar differenciálatlansága is nyilvánvalóvá teszi, hogy primitívebb készítményeik elsősorban a környező falusi lakosság igényeit voltak hivatva kielégíteni. Ezt bizonyítja a mezővárosi kézműipar struktúrája is. A mellékelt táblázaton országos viszonylatban ábrázoljuk az egyes iparágak arányát a század elején, derekán és a 15-16. századforduló idején.10 Jellegzetes vonás a ruházati ipar kiemelkedően nagy aránya, melyhez hasonlót a civitasok közül egyedül Szeged esetében tapasztalhatunk. S még e népes, nagy vevőkörrel rendelkező iparágon belül is alig tapasztalható nagyobb méretű munkamegosztás: szabók, vargák, szűcsök képviselik, s csak elvétve bukkanunk egy-egy kalaposra, süvegesre, övgyártóra. A már kezdetben is elég jelentéktelen szerepet játszó szövőipar a század folyamán szinte teljesen elsorvad: néhány oppidumban a takácsok teljesen eltűnnek, s általában a század második felében többnyire csak csapókkal és nyírókkal találkozunk. Figyelemre méltó a bőripar fejletlensége. Annak ellenére, hogy nyersanyagát elsősorban a mezővárosok szolgáltatták, jóformán csak a ruházati iparhoz sorolt vargák képviselik. A nyersbőr iparosairól rendelkezünk teljes vagy részleges adatokkal, s mindössze 13-ban fordult elö tímár neve (összesen 19-é). Szíjgyártót is csak 17 mezőváros forrásai említenek (összesen 29-et), és 15 nyereggyártó működéséről van tudomásunk 9 oppidumban. A faipart többnyire a falvakban is megtalálható bognárok és kerékgyártók képviselték; viszonylag nagy arányát elsősorban a bortermelő városok virágzó hordógyártásának köszönheti. A fémipar differenciálódására is kevés mezővárosban találunk példát; többnyire csak kovácsokról olvasunk, s közöttük is kevés példát találunk a specializálódásra. A század elején gyakran említett ötvösök, fegyvergyártók száma csökken, sok helyütt teljesen eltűnnek, s csak az iparilag legfejlettebb mezővárosokban virágzik tovább mesterségük. Ez a figyelemre méltó tény bizonyítja, hogy ha a mezővárosi kézműipar piackörzete területileg tágult is, vásárlóköre bizonyos fokig leszűkül. Míg a 14. században az uralkodó osztály tagjai saját uradalmi központjaik és mezővárosaik iparosaitól szerezték be fényűzési cikkeik egy részét, addig a 15. század második felében már mindinkább csak cselédségük számára vásárolnak a mezővárosi piacon. így Alsólendván 1389-ben 1 ötvös, 1 szíjgyártó és 2 csiszár működött, az 1524. évi urbárium egyet sem említ." Hasonló jelenséget tapasztalhatunk Csele 1437. és 1478. évi vagy Szeremlye 1418. és 1464. évi forrásainak összevetésekor.12 Az élelmiszeripar csökkenő aránya, s főleg az a tény, hogy jóformán csak mészárosok és molnárok képviselik, a mezővárosi lakosság önellátásáról tanúskodik.13 9 Pl. Bazinban 17, Modoron 14, Mohácson 15, Lippán 14, Eszéken 16, Túron 16, Gyulán 20, Csepregen 17. Tíznél több iparág mindössze 20 mezővárosban található. 10 Bár a táblázat a különböző korszakokban nem ugyanazoknak a városoknak és még csak nem is azonos számú városnak adatait tartalmazza, azért némi áttekintést ad a mezővárosi ipar általános szerkezetéről. 11 Zs. O. 1.940. sz.; Dl. 37006. 12 Dl. 13 601, 18 087; Z/C/TV, VI. 351. P., X. 228. p.
