Bácskai Vera: Városok és polgárok Magyarországon I. - Várostörténeti tanulmányok 9/1. (Budapest, 2007)

Módszertani kérdések

A szemléleti megújulás másik követelménye, hogy a vizsgálatok túllépjenek az úgynevezett polgári elemek, az ipar, kereskedelem és forgalom szférájában működő önállók körén. A várostörténet-írás, ha nem teljes egyöntetűséggel is, de elvetette azt a nézetet, hogy önmagában a mezőgazdasági termelés kétségessé teheti egy település városiasságát, sőt elismeri, hogy bizonyos feltételek között városképző, városfejlesztő erő is lehet. Ez tükröződik abban is, hogy az újabb várostörténeti monográfiák tág teret szentelnek a mezőgazdasági termelés kérdéseinek; a társadalomtörténeti elemzésekből azonban hiányzik az őstermeléssel foglalkozók összetételének és rétegződésének behatóbb vizsgálata. Pedig, mint az 1828. évi összeírás adatai mutatják, a 19. század első felében a mezőgazdasági termelés, különböző mértékben, de szinte minden magyarországi városban - és nem csak a mezővárosokban! - a lakosság nem jelentéktelen részének, tulajdonosi vagy munkavállalói minőségben, megélhetési forrásul szolgált. Az őstermelést folytatók összetételének és helyzetének vizsgálata nem helyettesíthető a határhasználatban végbement változások bemutatásával, a városban folyó mezőgazdasági termelés pusztán gazdaságtörténeti elemzésével. Nem korlátozható a mezővárosokban a jobbágyok és zsellérek arányának kimutatására e jogi kategóriák megváltozott tartalmának vizsgálata nélkül, sem a lakosságnak csupán a birtokolt föld vagy állatállomány nagysága szerinti megoszlásának táblázatba foglalására. A mezőgazdaságra vonatkozó adatokat úgy kell elemezni, hogy kiderüljön, milyen mértékű volt az önellátó, illetve a helyi vagy távoli piacra folyó árutermelés, mely rétegekre jellemző az egyik és a másik, kik végezték a termelőmunkát csak a család munkaerejére támaszkodva, illetve kik alkalmaztak rendszeresen bérmunkát. Kiknek lehetett fő-, és kiknek mellékjövedelem-forrásuk, milyen szerepet játszottak a mezőgazdasági ingatlan szerzésében a presztízsokok. S ami a legfontosabb: jövedelmük, vagyonuk és társadalmi helyzetük alapján hogyan helyezkedtek el a városi társadalom egészében, milyen mértékben képviseltettek érdekeik a városi vezető testületekben. A városi gazdaság legkülönbözőbb területein működő munkások - napszámosok, cselédek, alkalmi munkavállalók - helyzetéről jóformán semmit sem tudunk, sokszor még számuk is ismeretlen. Igaz, a hagyományosan használt társadalomtörténeti források csak igen kevés adatot közölnek róluk, de nem is nagyon történt kísérlet olyan források feltárására, amelyek róluk is érdemleges, vagy legalábbis részleges információkkal szolgálnak. A városi lakosság felső rétegei közül a nemesek és értelmiségiek szerepe, összetétele iránt is csak az utóbbi időkben mutatkozik valamelyes érdeklődés. A városi társadalomvizsgálatok körének e szűk behatároltsága bizonyos mértékig a középkori, klasszikus városmodellhez való ragaszkodás következménye, s ez maghatározó szerepet játszik a forrásbázis kialakításában, és befolyásolja a források kritikai értékelését is. Egyrészt a tekintetben, hogy a kutatók beérték a városfejlődést egyedül előmozdítani képesnek vélt polgári elemekről bőséges információkat tartalmazó forrásokkal, másrészt megmutatkozott a kortársak rendi frazeológiájának és értékítéleteinek kritikátlan átvételében is. A kutató nem kérdéseire, feltevéseire keresett választ a forrásokban, hanem az azokban fellelhető adatok határozták meg kérdésfeltevéseit. A forráskritika sokszor csak az adatok megbízhatóságának ellenőrzésére korlátozódott, a feldolgozás - főleg az összeírások esetében - csupán az adatok mechanikus csoportosítására, összegezésére szorítkozott, elfogadva a korabeli csoportosítás alapjául szolgáló rendi kategóriákat, ezek valóságos tartalmának egykori tartalmukkal való összevetése, vizsgálata nélkül. E gyakorlat következtében azonosulnak a városokban és főleg a mezővárosokban a zsellérek (vagy a legkisebb adót fizetők) a szegénységgel, a nincstelenekkel, vagy határolódik el élesen a magában dolgozó, esetleg a kereskedőktől vagy módosabb mestertársaitól függő helyzetbe került kézművesmester a hasonló körülmények között dolgozó