Bácskai Vera: Városok és polgárok Magyarországon I. - Várostörténeti tanulmányok 9/1. (Budapest, 2007)

Módszertani kérdések

AZ 1848 ELŐTTI VÁROSI TÁRSADALOM KUTATÁSÁNAK FŐBB FORRÁSAIRÓL A késő feudális vagy kora újkori, magyarán a 18. századi és a 19. század első felének városi társadalomkutatásában a legfőbb feladatnak a szemléleti megújulást tartom. Az eddiginél sokkal következetesebb szakítást azzal a szemlélettel, amely a korszak városában csak a középkori város egyenes folytatását, lassú hanyatlását, a rendi társadalom továbbélését látja, és e másfél évszázadot egységes korszaknak tekinti. A korszak periódushatárai - a török alóli felszabadulás és az 1848. évi forradalom, vagy az alperiódus-határnak tekintett 1790-es esztendő kétségtelenül fontos határkövei voltak ugyan a városok történetének is, a társadalmi átalakulás folyamata azonban nem köthető ezek közé az időhatárok közé. A Pestre, Szegedre vonatkozó kutatások alapján gyanítható, hogy a városokban a polgári átalakulás a 19. század elején, a napóleoni háborúk konjunkturális éveiben indult meg. Az 1820-as évek végén jelei már erősen megmutatkoztak, majd ez az átalakulási folyamat mélyen belenyúlt az 1870-es évekbe. A kevésbé fontos kereskedelmi központokban az időhatárok módosulhattak, s a változás is másképp mehetett végbe, az azonban kétségtelen, hogy a 19. század első fele mint a feudalizmusból a kapitalizmusba való átmenet korszaka olyan vizsgálati szempontokat igényel, amelyek elsősorban a változást, az átalakulást követik nyomon, s e vizsgálódások nem zárhatók le mereven az 1848-as évvel. Mindez bizonyos fokig meghatározza a 18. századi kutatási szempontokat is: kérdéseinket úgy kell megfogalmazni, hogy a 18. század kedvezőtlenebb forrásadottságai ellenére olyan összehasonlító adatbázist alakíthassunk ki, amely lehetővé teszi az átalakulás irányának és mértékének nyomon követését. A 19. századi átalakulás ugyanis a rendi kereteken belül ment végbe, s részben maguknak e rendi kategóriáknak megváltozott tartalmában nyilvánult meg. A különböző rendű jogállású lakosok rangjában, társadalmi pozíciójában, vagyoni helyzetében, presztízsében, egymáshoz való viszonyában ment végbe valamelyes, alig manifesztálódó elmozdulás, amely elsősorban a korábbi állapottal összehasonlítva tárható fel. A modern város előzményeinek vagy alapvető osztályainak keresése a hagyományos funkciójú kézművesipari, kereskedelmi központokban vagy agrárvárosokban hiábavaló, tévútra vezető módszer. Gondoljunk csak azokra a munkákra, amelyek a társadalmi változás egyedüli vagy legfőbb jegyének a néhány, rövid ideig virágzó manufaktúra vagy gyár jelentéktelen számú munkásainak, vagy a még szűkebb csoportot alkotó vállalkozóknak a megjelenését tartották. Az átalakulás valójában, eltérő mértékben s eltérő előjellel, a társadalom minden rétegét, kiváltságos rendi csoportjait csakúgy, mint a kiemelt jogállást nélkülözőket, érintette. Az úgynevezettpolgári foglalkozást űzők-kézművesek, kereskedők-már a 18. században sem alkottak gazdasági szerepüket, anyagi helyzetüket, életmódjukat, társadalmi presztízsüket, a városigazgatásra gyakorolt befolyásukat tekintve egységes társadalmi csoportot. A 19. századi gazdasági fejlődés nemcsak elmélyítette a különböző rétegek, csoportok közötti különbséget, de jelentős mértékben megváltoztatta a különböző társadalmi és foglalkozáscsoportok, illetve szakmák presztízsét, hierarchiáját. A 18. századi kutatásnak tehát e kérdésekkel is behatóbban kell foglalkoznia.