Bácskai Vera: Városok és polgárok Magyarországon I. - Várostörténeti tanulmányok 9/1. (Budapest, 2007)
Módszertani kérdések
bi városokétól eltérő, azoknál jóval magasabb rendű volt. A két város által betöltött egyéb központi funkciók pontértéke 116, csaknem kétszerese a sorrendben e tekintetben utána következő Pozsony 60 pontnyi értékének. Gazdasági szerepköre nemcsak országos méretekben volt kiemelkedő fontosságú, de európai viszonylatban is a legjelentősebb vásárvárosok egyikeként tartották számon a kortársak. A vásári üzletkötések és a pénzforgalom nagysága megközelítette a lipcsei és frankfurti vásárokét: egy-egy pesti vásár forgalmát az 1820-as években 15-16 millió forintra becsülték, és ennek több mint a fele nyerstermék volt. A Duna mellett Bécs után Pest volt a legjelentősebb vásárváros, iparcikk-kereskedelmében elmaradt ugyan mögötte, de a vízen és szárazon ideözönlő nyerstermék és állatok tömege egyedülálló volt egész Európában. Az importált iparcikkeknek is fő elosztóhelye volt, ez időben már nemcsak nagy forgalmú kirakodóvásárai, hanem - mindinkább állandó kínálatot teremtve - szakosodott kereskedelme és az egyre szaporodó gyári lerakatok révén is, melyek száma az 1815. évi 16-ról az összeírás időpontjára 100-ra emelkedett.10 E lerakatok működése nemcsak a nagybani, hanem a kicsinyben való árusítás terén is erősen befolyásolta a magyarországi, de különösen a pesti kereskedelem fejlődését, és mint a vidéki kereskedők beszerzési forrásai, fokozták Pest kereskedelmi szerepének megerősödését. A belső kereskedelemben betöltött szerepét tükrözi vonzásterületének alakulása is: tiszta körzetébe 118 település 227 118 lakosa tartozott, vonzása keleten a Tiszántúlra, nyugaton a Dunántúlra, Fejér megye keleti részére is kiterjedt. Vásárait azonban hatalmas megosztott körzetén kívül eső távoli vidékek kereskedői is látogatták, és a pesti kereskedőknek is több városban volt lerakatuk, illetve minden nagyobb magyarországi várossal összeköttetésben állottak. A különböző csoportokba tartozó, különböző típusú városok jellemzőinek vizsgálatából kitűnik, hogy e korszakban a nagy népességű és nagy vonzású, egyéb központi funkciók gazdagságát, kézműves iparuk és kereskedelmük fejlettségét tekintve is jelentős városok kialakulásának, illetve fejlődésének a korábbi évszázaddal ellentétben nem a távolsági vagy külkereskedelem volt az alapvető tényezője. Ez a vidékükkel való intenzív kapcsolat, megfelelő nagyságú és fejlettségű önálló vonzásterület hiányában már nem tudta a városfejlődés alapvető ösztönzőjének szerepét betölteni. (Ezt bizonyítja többek között Törökbecse példája is.) A külkereskedelem, vagy a helyi kereteket meghaladó kereskedelem csak akkor ösztönözte a városok fejlődését, ha a forgalomba bocsátott áruk nem jelentéktelen része tiszta vonzáskörzetükből került ki, és ha a városban előállított, illetve az ideszállított iparcikkek és nyersanyagok fogyasztóinak is jelentős része körzetük lakosságából, illetve a város kereskedőivel - többnyire feltételezhetően alárendelt - kapcsolatban álló körzeti kereskedőkön keresztül került forgalomba. Fejlődésüket tehát nemcsak az határozta meg, hogy a legkelendőbb kiviteli cikkek - a mezőgazdasági termények, illetve állatok - gyűjtőhelyei, eladóhelyei vagy közvetlen exportálói voltak, hanem legalább ilyen mértékben az is, hogy ezeknek az áruknak a jelentős részét körzetük lakossága termelte és adta el, és ennek következtében a vonzásterület népessége elegendő pénzzel is ren-9 Az egyéb központi funkciók pontértékét a különböző igazgatási, forgalmi, oktatási-kulturális és egészségügyi intézmények hatósugaruk és jelentőségük alapján 1-től 10-ig terjedő pontértékének összegéből alakítottuk ki. Az egyes intézmények pontértékét lásd BÁCSKAI-NAGY 1984. 92. p. 10 NAGY LAJOS 1975, 314-316. p.
