Bácskai Vera: Városok és polgárok Magyarországon I. - Várostörténeti tanulmányok 9/1. (Budapest, 2007)
Társadalmi összetétel - társadalmi mobilitás a fővárosban
A POLGÁRSÁG ISKOLÁZÁSI STRATÉGIÁJA PESTEN A 19. SZÁZAD ELSŐ FELÉBEN1 A középiskolai diákok összetételével foglalkozó szakirodalom2 alapján közismert, hogy a gimnáziumi tanulók mind nagyobb része került ki a nem nemesek - polgárok, plebejusok, parasztok - közül. A 18. század végén a nemesi származásúak a diákoknak csak mintegy egyharmadát tették ki.3 Már Komis Gyula is felfigyelt arra, hogy a polgári származásúak jelentős része csak az alsóbb grammatikai osztályokat látogatta, és többnyire beérte egy-két grammatikai osztály elvégzésével. Az újabb kutatások4 is alátámasztják e megállapítást, dokumentálva, hogy az igényesebb helyi szülők fiai a városi iskola helyett a gimnázium alsóbb osztályait (vagy azok egy részét) végezték el. Kornis Gyula és Fallenbüchl Zoltán szerint e rövid tanulóidő nem szakította ki a polgárfiúkat társadalmi körükből, nem ébresztett bennük magasabb aspirációkat, legfeljebb hozzásegítette őket ahhoz, hogy felkészültebben kezdjék meg az iparos- vagy kereskedőszakma elsajátítását. A választóvonalat a teljes gimnázium, azaz az egyetemre és a hivatali pályákra felkészítő két utolsó humán osztály elvégzése jelentette. Ez a nem nemesi csoportok tagjai számára a társadalmi emelkedés olyan útját jelentette, amely elősegítette a magasabb státusú foglalkozásokba kerülésüket. Fallenbüchl szerint5 a tudásnak, a műveltségnek ez a foka egyre élesebb választóvonalat húzott a hivatali-értelmiségi pályára törekvő, ahhoz kötődő honoratior és az általuk lenézett, gyakorlati pályát választói iparos-kereskedő polgárok között. Kornis nem von ilyen éles határt, szerinte a gimnázium elvégzése nem feltétlenül határozta meg a polgári rendből való kiszakadást vagy akár a foglalkozásváltást, hanem a társadalmi emelkedést azáltal szolgálta, hogy a tanult, müveit ember társadalmi presztízse magasabb volt, nagyobb esélyt nyújtott az „úri körökbe" való befogadásra. „Deákul tudni: ez a művelt úriember legelső kelléke."6 És az vitathatatlan, hogy a polgárság vezető rétege - még ha töretlenül folytatta is polgári foglalkozását - e társadalmi elismerésre pályázott. Nehéz volna pontosan megválaszolni, hogy mi motiválta a polgárságot jelen esetben a pesti polgárságot, hogy fiaival elvégeztesse a gimnázium felső osztályait is. Kevés a korabeli megnyilatkozás ennek az iskoláztatási stratégiának a motívumairól, így csupán arra vállalkozhatunk, hogy megvizsgáljuk: a polgárságnak mely csoportjait, rétegeit reprezentálták a pesti piarista gimnázium diákjai, pontosabban az utolsó, a második humanista osztályt elvégzett tanulói. Mennyiben motiválta a gimnázium elvégzését a társadalmi emelkedés, a polgári foglalkozásból való kiemelkedés, a hivatalnoki, értelmiségi, katonatiszti stb. pályára indítás, és mennyiben a műveltség immár mint polgári érték, illetve a polgári foglalkozást folytatóknak az a vágyuk, hogy az úriemberek társasága befogadja őket. Ehhez természetesen ismerni kellene a 1 A tanulmány A középiskola szerepe a polgárság átalakulásában 1777-1849 (T. 392/1990-94) című OTKA-kutatás részeredményeit tartalmazza. 2 KORNIS 1927.; FALLENBÜCHL 1979. 379-415. p. 3 KORNIS 1927.1. 518. p. 4 SASFI 1990.; SASFI 1997.; KAPILLER 1990. 5 FALLENBÜCHL 1979. 408-t 11. p. 6 KORNIS 1927.1. 600. p.
