Bácskai Vera: Városok és polgárok Magyarországon I. - Várostörténeti tanulmányok 9/1. (Budapest, 2007)
Társadalmi összetétel - társadalmi mobilitás a fővárosban
végzett diákok további pályafutását, erre azonban csak a tanulók egyedi pályájának alaposabb, rendkívül munkaigényes és csak részleges eredményekkel kecsegtető vizsgálata adhat majd választ.7 Az alábbiakban csupán néhány eset, ismert sors alapján próbálok meg a hipotézis szintjén választ adni a feltett kérdésekre. A kutatás bázisául a pesti piarista gimnázium 1810-1848. évi anyakönyvei szolgáltak.8 A diákok közül most csak azokat a pesti születésüeket vizsgáltuk, akik szüleinek (gondviselőjüknek) lakóhelye az iskolakezdés vagy -végzés évében Pesten volt. Az anyakönyvek adatai közül a jelen tanulmányban csak a szülők vagy gondviselők rendi-foglalkozási, illetve vallási megoszlását mutató bejegyzéseket vettük figyelembe. Mind a rendi állásra, mind a foglalkozásra vonatkozó rovatokat - különösen az 1840-es évek előtt - rendkívül hiányosan töltötték ki. A tanulók mintegy egyharmadánál a rendi állásra vonatkozó rovat üresen maradt még olyan esetekben is, amikor az apa megyei tisztsége alapján nemesi származásuk egyértelmű volt. Hasonlóképpen hiányos a foglalkozás megjelölése is: a polgárkönyv segítségével végzett kiegészítések ellenére 1840 előtt csak a szülök mintegy 60%-ának a foglalkozását sikerült meghatározni, az 1840-es években ez az arány már meghaladja a 84%-ot, elsősorban azért, mert ekkor jóval gondosabban töltötték ki a foglalkozásra vonatkozó rovatot. (Figyelemre méltó, hogy a foglalkozás egyre pontosabb és teljesebb megjelölésével szemben a rendi státus megjelölése egyre hézagosabbá vált. Lehetséges, hogy a reformkor végén az atyák nagyobb jelentőséget tulajdonítottak a foglalkozásnak, mint a rendi állásnak?) Az adatok töredékessége, valamint a terjedelmi korlátok miatt a táblázatos kimutatások mellőzhetőnek látszanak. Ezért csupán a legfontosabb alapadatok ismertetésére szorítkozunk. A vizsgált korszakban a diákoknak csaknem kétharmada (az első grammatikai osztály tanulóinak 75%-a) pesti lakos volt. A helyiek aránya Pesten jóval magasabb volt, mint a többi vizsgált iskolában (Nagykanizsán 37%, Pécsett 33%, Keszthelyen 55%),9 ez azonban nem meglepő, hiszen a kisvárosokkal szemben az egyetlen nagyváros, Pest polgárságának vagyoni helyzete és magasabb igényei, valamint a nemesség igen nagy koncentrálódása a városban elegendő magyarázatul szolgálnak. A pesti származású, illetve Pesten lakó diákok az utolsó, második humán osztályos tanulóknak is valamivel több mint felét tették ki. Arányuk a négy évtized során folyamatosan emelkedett: az 1810-es években még csak a végzős diákok 46%-a tartozott közéjük, az 1840-es években már 57%.10 A nem nemes diákok aránya az 1810-es évekbeli 65%-ról 73-75%-ra emelkedett. A vizsgált időszakban több mint 1300 nem nemes pesti fiú végezte el a gimnázium hatodik osztályát, míg a vidékiek száma 850 körül mozgott.11 7 Különösen nehéz az iparospályán maradó diákok további sorsának nyomon követése, hiszen az ő nagy részük nem maradt Pesten, nem itt önállósult. A helyben maradók esetében is kevesen követték apjuk mesterségét, így a címtárak alapján is nehéz az azonosításuk. 8 Piarista Rend Központi Levéltára, A pesti piarista gimnázium iratai, Anyakönyvek. 9 SASFI 1990. 157. p. 10 Keszthelyen a helyi diákok aránya a második humanista osztályban 1830-ig a pestiekénél jóval kisebb arányú (28-49%) volt. Az 1830-as évek első felében, valamint az 1840-es években viszont meghaladta a 60%-ot. SASFI 1990. 137. p. 11 Megjegyzendő, hogy a polgári elemek aránya valójában ennél is magasabb lehetett, mert a Pesten lakó nemesek nem kis hányada újonnan nemesített polgárokból, illetve a már korábban nemesi rangra emelt, de polgári mentalitású tanácsnokokból került ki.
