Bácskai Vera: Városok és polgárok Magyarországon I. - Várostörténeti tanulmányok 9/1. (Budapest, 2007)
Társadalmi összetétel - társadalmi mobilitás a fővárosban
Az 1746/47. és 1772. évi összeírások összevetésekor azt tapasztaljuk, hogy a megmaradt 294 háztulajdonos közül 14 (4,7%), a 102 lakó közül pedig 8 (7,8%) foglalkozása változott meg. A háztulajdonosok közül 6 volt iparos és 6 volt napszámos neve mellett csak a „schank" (bormérő) szó olvasható; 1 háztulajdonos-napszámosból fuvaros, 1 fuvarosból pedig kereskedő lett. A lakók közül 4 napszámosból hajós, fuvaros lett, másik 3 kereskedelemmel foglalkozott 1772-ben, 1 pedig bormérésből élt. 7 lakó külvárosi, 1 pedig belvárosi ingatlanra tett szert. A foglalkozásváltoztatások aránya az előző korszakhoz hasonlóan alacsony szinten maradt: a nyert kép azonban kevésbé teljes, mert 1772-ből nem ismerjük a lakók nevét. Nyilván ennek tulajdonítható a társadalmi süllyedés példáinak szinte teljes hiánya. A második, illetve a további generációkban bekövetkező foglalkozási átrétegződést 203 olyan családnál tudtuk nyomon követni, mely 1733 és 1822 között háztulajdonnai rendelkezett. A 8. táblázatban bemutatjuk e 203 család foglalkozás szerinti összetételét, valamint az egyes foglalkozáscsoportokon belül a mesterség kontinuitásának arányát az egész periódusra vonatkozóan. Minthogy a társadalmi mobilitás egyéb területein jelentős változást észleltünk a századforduló éveitől, a táblázatban külön is kimutattuk a foglalkozás kontinuitását az 1733 és 1770, illetve az 1771 és 1822 között polgárjogot nyert vagy háztulaj dont szerzett személyeknél. A második generációhoz tartozók a 8. táblázatban vizsgált családok 64%-ában folytatták az apai mesterséget. E kontinuitás (a rendkívül kis száma miatt nyilván torzított eredményt adó fuvarosokat és fogadósokat leszámítva) a kereskedő és értelmiségi családokban a legerősebb, bár kiugró arányuk a második periódus idején már valamelyest csökkent. Mellőzve azoknak a családoknak vizsgálatát, ahol a második generáció azonos foglalkozáscsoport más ágában működött, vizsgáljuk meg azokat az eseteket, amikor a második generáció tagjai más foglalkozáscsoportba léptek át. Ezek száma az egész periódusban 40 (19,7%), az első időmetszetben 23 (18,8%), a másodikban 17 (21%). A 18. század első felében a társadalmi emelkedés szempontjából főleg a tisztviselő-értelmiségi pályák gyakoroltak vonzerőt: 16 család (12 iparos, 2 kereskedő, 1 mezőgazdasággal foglalkozó és 1 egyéb) gyermekei léptek e pályákra, míg 5 iparos és l-l mezőgazdasággal foglalkozó, illetve egyéb foglalkozású fiait a kereskedők között találjuk. A második periódusban a kereskedelem vonzereje csökkenőben volt-mindössze 4 iparos fiai tértek át e foglalkozásra. Az értelmiségi pályák mellett a katonatiszti vált vonzóvá: 3 iparos és 2 kereskedő fiai, illetve vejei értelmiségiek és tisztviselők, ugyanakkor 1 iparos, 1 kereskedő és 3 értelmiségi család utódai katonatiszti rangban voltak. Végül 1 iparos és 2 kereskedő utódai megoszlanak a tisztviselők és tiszti pályák között. A második generációban tehát a foglalkozási átrétegződés aránya 20% körül mozgott. 27 családnál 3, 4 családnál 4 generáción át követni tudtuk a foglalkozási folytonosságot. Az utóbbi 4 család közül 3 halászdinasztia (Forstinger, Pisztory és Róth család) és egy kereskedőcsalád (Davidovicsék) négy generáción át folytatta a családi foglalkozást. Három generáción át öröklődött a mesterség még egy halászcsaládnál (Schröder), 2 kereskedőnél (Georgievics, Petrovics), valamint 5 iparos- és 1 orvoscsaládnál. A második generációban a más foglalkozáscsoportba való átlépések száma 5 (18,5%): 4 iparos fiai, illetve vejei tisztviselők, 1 iparosé pedig kereskedelmi pályára lépett. A harmadik generációban ez az arány eléri a 33,4%-ot: 4 iparos és 1 kereskedő utódait értelmiségi, 1 iparosét és 2 kereskedőét pedig katonai pályán találjuk. Tehát a tartósan megtelepedett, több nemzedéken át belvárosi ingatlannal rendelkező családokban a foglalkozási átrétegződést minden esetben felfelé irányuló mobilitás jellemzi.
