Bácskai Vera: Városok és polgárok Magyarországon I. - Várostörténeti tanulmányok 9/1. (Budapest, 2007)
Társadalmi összetétel - társadalmi mobilitás a fővárosban
A rendelkezésünkre álló adatok alapján megállapítható, hogy a pesti társadalom előkelő rétegét képviselő belvárosi háztulajdonosok személyi összetételét nagymértékű fluktuáció jellemzi. Másfél-két emberöltő alatt e rétegnek kb. 80%-a cserélődött ki, nem egészen egy évszázad leforgása alatt az eredeti tulajdonos családoknak csak 2%-át találjuk meg. A fluktuációt e réteg két különböző irányú mozgása - az elvándorlás és az alacsonyabb társadalmi rétegekbe süllyedés - idézi elő. Adatok híján e kétfajta mozgás aránya nem állapítható meg pontosan. Feltételezésünk szerint a 18. század utolsó harmadáig az elvándorlás dominált, kétségtelen azonban, hogy e réteget nagyarányú lefelé irányuló mobilitás jellemzi, hiszen a társadalmi süllyedés nemcsak a lakóként vagy önálló egzisztencia nélkül, alkalmazottként itt maradottakat, de az elvándoroltak nagy részét is érintette. Ez utóbbiaknak valószínűleg csak kis része kerülhetett egy másik, Pesttel azonos rangú város patriciátusába, és minthogy a társadalmi rangot nemcsak az új lakóhelyen kivívott pozíciójuk, de a lakóhely jellege is meghatározza, túlnyomó többségüknél társadalmi süllyedést tételezhetünk fel. E lefelé irányuló mobilitás mellett e réteget nagyfokú zártság jellemzi. Mind az adóösszeírásokban szereplő háztulajdonosok és lakók közötti mozgás, mind a polgárjoggal rendelkezők származáshely szerinti összetételének vizsgálata azt mutatja, hogy a pesti alacsonyabb társadalmi rétegekből származók igen nehezen juthattak be a vezető rétegbe: az új háztulajdonosoknak csak kb. 10%-a volt pesti származású, a többség a bevándoroltakból került ki. Nyilván ezzel függ össze, hogy a belvárosi háztulajdonosok foglalkozás szerinti összetétele a vizsgált évszázadban nagyjából változatlan maradt: a változást a mezőgazdasági termeléssel és fuvarozással kapcsolatos foglalkozási ágak eltűnése, valamint a kereskedő- és nemesi családok növekvő száma jellemzi. Ennek megfelelően a tartósan, több generáción át megtelepedett belvárosi ingatlantulajdonos családokat társadalmi stabilitás és kismértékű felfelé irányuló mobilitás jellemzi, ami tükröződik a foglalkozások nagyarányú örökletességében is. A belvárosi háztulajdonosok gyermekeinek (vagy vejeinek) 64%-a folytatta az apa (vagy após) mesterségét, s mindössze 20%-uk lépett át más foglalkozáscsoportba. (A harmadik generációra vonatkozó, igen kis számban fennmaradt adatok azt mutatják, hogy itt már a foglalkozási átrétegződés nagyobb arányú lehetett). Az e téren mutatkozó változások szinte minden esetben felfelé irányuló mobilitást mutattak. Vizsgálatunk eredményei a pesti társadalom mozgásának csak néhány főbb tendenciáját érzékeltetik. Ezek érvényesülésének pontosabb meghatározása és finomítása újabb források feldolgozását, a vizsgálatnak a városi társadalom szélesebb rétegeire való kiterjesztését, s nem utolsósorban a családkutatás e célnak alárendelt művelését követelnék meg. A pesti társadalmi hierarchia csúcsán elhelyezkedő, legstabilabbnak vélt rétegénél tapasztalt nagyarányú fluktuáció pedig felhívja a figyelmet a vándormozgalom eddiginél intenzívebb vizsgálatának szükségességére.36 36 A nyugat-európai falvakra és városokra vonatkozó kutatások is a lakosság nagymértékű fluktuációjáról, igen erős vándormozgalmáról tanúskodnak. A becslések szerint az angol falvakban a 16-17. században, 20%-os halálozással számolva 10 év alatt a falusi lakosságnak 30-40%-a, egyes helyeken 50-60%-a kicserélődött. (STONE 1966. 29. p.) A Párizsban 1749-ben kötött 2597 házassági szerződésben szereplő fiatal párok származáshelye, illetve szüleik lakóhelye a következőképp oszlott meg: párizsi: 24%; vidéki: 53,7%; ismeretlen: 22,3%. (DAUMARD-FURET 1961. 59. p.)
