Bácskai Vera: Városok és polgárok Magyarországon I. - Várostörténeti tanulmányok 9/1. (Budapest, 2007)
Társadalmi összetétel - társadalmi mobilitás a fővárosban
Összevetve eredményeinket, az alapsokaság foglalkozáscsoportok szerinti kontinuitását mutató 3. táblázattal, azt találjuk, hogy az értelmiségi-tisztviselő családok és a fogadó-kocsmáros réteg domináló kontinuitását tükröző 1733. évi minta eltér az alapsokaság e foglalkozáscsoportjainak arányszámától, az 1786. évi minta arányszámai viszont megegyeznek az alapsokaság kontinuitásáról nyert eredményeinkkel, amelyek főleg a nemesi és kereskedőcsaládok nagyobb stabilitását bizonyítják. Mivel az 1733. évi minta említett foglalkozáscsoportjaiba soroltak igen kis létszáma miatt a véletlen elemek nagy torzítást is okozhattak, e tekintetben a 3. táblázatban nyert eredményeinket kell hitelesebbnek tekintenünk. Az eddigiekben a belvárosi háztulajdonosok fluktuációját vizsgáltuk, s csak közvetve, inkább logikai meggondolások alapján próbáltunk a társadalmi rétegek közötti mozgásban megnyilvánuló mobilitás arányaira következtetni, elsősorban a bel- és külvárosi háztulajdonosok, illetve a háztulajdonosok és lakók közötti mozgás irányát véve figyelembe. A továbbiakban megkíséreljük az egyes foglalkozáscsoportok közötti mozgást nyomon követni. Az 5. táblázatból kiviláglik, hogy a belvárosi háztulajdonosok foglalkozás szerinti rétegződésében a vizsgált csaknem egy évszázados időszak alatt, a személyi összetétel nagyarányú kicserélődése ellenére sem tapasztalunk nagyobb arányú változást. A mezőgazdasággal foglalkozók eltűnése a mezőgazdaság csökkenő, egyre alárendeltebb szerepét tükrözi. A mezőgazdasági termelés - a századforduló idejében már jobbára csak szőlőtermelés - csak jövedelemkiegészítő foglalkozássá vált, művelése napszámosokra hárult, akik - a fuvarosokkal egyetemben- lakóként, kisebb részben háztulajdonosokként teljesen kiszorultak a külvárosokba. A volt napszámosok egy része pedig már a 18. század első felében más, városiasabb foglalkozások gyakorlására tért át, vagy, főleg szőlőművelőként, borának értékesítéséből élt. A kereskedők aránya 1786-tól változatlan maradt - ez feltehetően összefügg a nagykereskedők átáramlásával a Lipótvárosba, s részben a Terézvárosba. Egyedül a nemesi háztulajdonosok aránya növekszik töretlenül az egész vizsgált korszak folyamán. Mivel a mintacsoportokban szereplő háztulajdonosoknak csak csekély hányadánál rendelkezünk adatokkal az utódok foglalkozásáról, az egyes családokon belüli foglalkozási átrétegeződésre irányuló vizsgálatunkat az összes rendelkezésre álló összeírásban szereplők egész tömegére kiterjesztettük. Az e vizsgálat szempontjából legautentikusabb források a foglalkozást is feltüntető 1735/36, 1746/47. és 1772. évi összeírások sajnos időben olyan közel állnak egymáshoz, hogy segítségükkel az esetek túlnyomó többségében csak az első generációnál mutatkozó, elég ritkán előforduló foglalkozásváltozás állapítható meg. Az 1735/36-ban összeírt és 1746/47-ben újból szereplő 303 belvárosi tulajdonos közül 6 (2%), a 85 külvárosi tulajdonos közül 7 (8,2%) és a 179 lakóból 13 (7,2%) személy cserélt foglalkozást. A belvárosiak közül 2 fuvaros, illetve hajós napszámossá süllyedt, 2 napszámosból iparos, illetve fuvaros lett, 2 kézműves pedig feltehetően felhagyott az iparűzéssel, mert csak bormérési illetéket fizetett. A külvárosi háztulajdonosok közül 2 iparos napszámossá süllyedt, 2 iparűző fuvarozásra tért át, ugyanakkor 3 volt napszámos kézművessé, egy kocsmabérlővé, egy másik pedig majorossá küzdötte fel magát, míg egy volt piaci árus fuvarozással foglalkozott. Az 1736-ban levélhordóként bejegyzett adózó neve mellett 1746-ban már a zsibárus megjelölést olvashatjuk. Az egyik napszámosból iparossá, illetve a piaci árusból fuvarossá vált lakó egyidejűleg külvárosi ingatlantulajdonos is lett. A foglalkozásváltoztatás tehát tíz év alatt nem volt számottevő: a süllyedő és emelkedő tendencia nagyjából egyensúlyban maradt, s inkább egyedi sorsokról, mint tendenciákról beszélhetünk. A változás elsősorban a napszámosokat, kisebb mértékben a fuvaros-hajós réteget érintette: az előbbiekre inkább az emelkedő, az utóbbiakra a süllyedés jellemző.
