Bácskai Vera: Városok és polgárok Magyarországon I. - Várostörténeti tanulmányok 9/1. (Budapest, 2007)
Társadalmi összetétel - társadalmi mobilitás a fővárosban
tő belvárosi házat, vagy az így nyert pénzből ne igyekeznének más ingatlanhoz jutni. Az 1786-ban ingatlannal nem rendelkező örökösök közül egyébként sokan előzőleg hosszabb-rövidebb ideig rendelkeztek is kül- vagy belvárosi házzal. Az a körülmény, hogy 1786-ban már nem találjuk őket a háztulajdonosok sorában, arra utal, hogy később költöztek el a városból. De nemcsak logikai meggondolások, hanem bizonyos tények is alátámasztják azt a feltételezést, hogy - legalábbis a 18. század első háromnegyedében - az ingatlanuktól megváló polgárok többnyire el is költöztek a városból. Az 1735/36. évi adójegyzékben felsorolt 669 háztulajdonos közül 294 nevét nem találjuk az 1746/47-ben felsorolt ingatlantulajdonosok között.21 Közülük csak 10-et (az összes háztulajdonosok 1,6, az eltűntek 3%-át) találunk a lakók sorában, ezzel szemben 73 1736. évi lakó (14%) vált háztulajdonossá 10 év alatt. Úgy tűnik tehát, hogy a 18. század elején inkább az elköltözés tendenciája dominált. A század második feléből nem ismerjük a lakók nevét, itt csak a kül- és belvárosi háztulajdonosok közötti kölcsönös mozgásból vonhatunk le következtetéseket. Az 1772. évi belvárosi tulajdonosoknak mindössze 5%-át találjuk 1786-ban a külvárosi háztulajdonosok között, a külvárosiaknak viszont csak 1,4%-a vált belvárosi háztulajdonossá. Ez arra utal, hogy ekkor már a társadalmi felemelkedés lehetősége korlátozottabb volt. Jelentős mértékű fluktuációra utal a belvárosi polgárok származáshely szerinti összetétele is. Az 1786. évi háztulajdonosok közül 312, azazkb. 60% volt teljes jogú polgár. Származáshely szerinti megoszlásuk a következőképp alakult: pesti születésű: 103 (33%); magyarországi születésű: 78 (25%); külföldi születésű: 131 (42%).22 A pesti születésűek közül 82 családjának már korábban is volt belvárosi háztulajdona, 4 pedig régi háztulajdonos családba házasodott, így összesen 17 pesti születésű, korábban lakó vagy külvárosi háztulajdonos került az új belvárosi háztulajdonosok rétegébe. Az 1735. évi mintacsoport vizsgálatakor ismertetett szempontok alapján végeztük el az 1786. és 1822. évi mintában szereplők csoportosítását. Eredményeinket (az 1733. évi minta adataival együtt) a 6. táblázatban foglaltuk össze. A következő időmetszetben is ingatlannal rendelkezők aránya tehát igen lassú emelkedést mutat: az 1733. és 1786. évi mintában arányuk csaknem azonos: 22,5, illetve 28%-os, az 1822. éviben viszont eléri a 36,9%-ot.23 Összevetve a 6. és a 3. táblázat adatait, azt tapasztaljuk, hogy az eltérés az alapsokaság és a mintacsoport kontinuitási arányszáma között 1733-ban és 1786-ban egyaránt 7%, ami megfelel a főleg a mintákban nyomon követhető leányági örökösödés arányának. Az 1786. évi mintából 1822-ben is ingatlannal rendelkező 35 család csaknem azonos arányban oszlik meg a belvárosi és külvárosi (főleg terez- és lipótvárosi) háztulajdonosok között; ez azt mutatja, hogy a városrészek közötti merev különbség ekkorra már megszűnőben volt. Míg a továbbra is ingatlannal rendelkezők aránya nagyjából azonos szinten mozogva igen alacsony 21 Conscription Lista... Szabó Ervin Könyvtár. Bp. 0910/198. Portions Anschlag... BFL PL Adóhivatal iratai. 22 BFL PL Polgárkönyv. A külföldiek származáshely szerinti megoszlása a következő volt: Ausztria: 70 (ebből Bécs: 8); Török Birodalom: 27; egyéb országok: 22; ismeretlen: 12. A belföldiek közül 9 budai, 6 komáromi, 5 egri, 2-2 gyöngyösi, győri, váci, esztergomi, újvidéki, szegedi, l-l pozsonyi, kőszegi, temesvári, nagyszombati és besztercebányai születésű, a többiek kisebb mezővárosokból és falvakból költöztek a városba. 23 Az 1822. évi mintacsoportban szereplő családok kontinuitását az 1862. évi telekösszeírással összevetve állapítottuk meg (BFL PL T. Belvárosi telekösszeírások, 1822-1781. IV. füzet). E vizsgálatot inkább csak a korábbi tendenciák további érvényesülésének módjára vonatkozóan végeztem el, számadataira azonban a 18. és 19. század elejére vonatkozó következtetések, a gyökeresen megváltozott társadalmi viszonyok miatt nem lehetnek érvényesek.
