Bácskai Vera: Városok és polgárok Magyarországon I. - Várostörténeti tanulmányok 9/1. (Budapest, 2007)
Társadalmi összetétel - társadalmi mobilitás a fővárosban
maradt, a fluktuáció a 18-19. század fordulóján csökkenő tendenciát mutat. Igaz, hogy a bizonyosan kimutatható kontinuitás az 1786. évi mintának is csak egyharmadára terjed ki, de szinte bizonyosra vehető, hogy a továbbra is Pesten élők aránya a valóságban ennél magasabb lehetett. A pesti lakosok nevét foglalkozási áganként csoportosító címtárak alapján24 csak 7 volt háztulajdonos ingatlannal nem rendelkező örököseinek pesti tartózkodását tudtuk megállapítani; egyrészt azokét, akik foglalkozását a hagyatéki iratokból, polgárkönyvből vagy egyéb forrásokból már eleve ismertük, másrészt azokét, akik apjuk vagy elhalt férjük mesterségét folytatták.25 Mint látni fogjuk, a belvárosi háztulajdonosok gyermekeinek mintegy egyharmada nem követte az apa vagy após mesterségét: azonosításukra a címtárakban szereplő több száz (s köztük számtalan azonos) név közül nem vállalkozhattunk. Adatok tanúskodnak arról is, hogy a volt háztulajdonos eltartott családtagként26 vagy vagyonát felélő lakóként27 továbbra is a városban élt. Ismeretes olyan eset is, amikor a volt háztulajdonos elszegényedett gyermekei koldulásból tartották fenn magukat.28 E példák arra intenek, hogy a továbbra is a városban maradók aránya a kimutatottnál nagyobb lehetett - de mivel a korabeli címtárak csak a háztulajdonnal, illetve önálló egzisztenciával rendelkezőket sorolják fel, az eltartottakat, magánzókat, az olyan iparos gyermekeit, akiknek foglalkozását nem ismerjük, vagy akik apjuk halála után már nem válhattak mesterré, nem találhatjuk meg. így tehát csak hozzávetőleges pontossággal becsülhetjük fel az elvándoroltak arányát. Legfeljebb a 4. csoportba soroltakról, valamint arról a 13 háztulajdonosról, akik maguk adták el ingatlanukat (75%-uk még a 18. század folyamán), tételezhetjük fel több-kevesebb joggal, hogy röviddel házuk eladása után el is költöztek a városból. Ez esetben mintegy 20%-ra becsülhetnénk a 32 év alatt elköltözött volt belvárosi háztulajdonosok arányát. Minthogy e korszakból már megközelítő pontosságú adatokkal rendelkezünk az elköltözöttek számáról, feltételezésünk helyességét konkrét számadatokkal ellenőrizhetjük. A 18. század hetvenes évei óta vezetett lélekösszeírások accrescentia-descrescentia táblázataiban, valamint az 1804 óta vezetett népességi összeírásokban külön rovatot nyitottak az elköltözöttek számának nyilvántartására. Sajnos Pest városa csak nagy ritkán töltötte ki a növekedési-csökkenési táblázat erre vonatkozó rovatát, így a 18. századból csupán az 1780. és 1781. évi lélekösszeírás, valamint az 1784/85. évi népszámlálás adatai állnak rendelkezésünkre. Az 1780. évi lélekösszeírás városrészenként készített táblái szerint a Belvárosból 4, a Józsefvárosból 2, összesen 6 személy vándorolt volna el. A városi összesítő megfelelő rovatába is 24 VOJDISEK 1822.; DORFINGER 1827. 25 Krakalics Zsuzsanna Mihály nevü unokája 1831-ben nyert polgárjogot mint kereskedő. (BFL PL Test a. m. 775.; Polgárkönyv 1816-1848. 112. p.). Rosznagl Antal asztalos Márton nevü fia (BFL PL Test. a. m. 74.) szerepel az 1822. évi címtárban felsorolt asztalosok között. Högler János tükészítő özvegye, Schmidt Anna (BFL PL T. Telekátírási jegyzőkönyv 1801-1807. 38. p.) ugyanekkor a tükészítők, Kovács Mihály aranyhímző Ferenc nevü fia (uo. 1818-1824. 45. p.) az aranyhímzők, Nailer József bádogos Lőrinc nevü fia (BFL PL Tanácsi iratok. Relationes a. m. 1061) a bádogosok között, Schmallenbach József kalapos özvegyét a kalaposmesterek, Nikolitz fűszeres örököseit pedig a kereskedők között találjuk. 26 Pl. Eisinger János György kőműves özvegye azzal a feltétellel adja el házát vejének, Müller Fülöpnek, hogy élete végéig tovább is ott lesz lakása. (BFL PL T. Telekátírási jegyzőkönyv 1791-1798. 24, p.) 27 Pl. Baumgartner József kereskedő, aki 1822-ben adta el házát (BFL PL T. Telekátírási jegyzőkönyv 1818-1824. 326. p.), ekkor már nem szerepel a kereskedők jegyzékében, de továbbra is a városban élt, erről tanúskodik 1828-ban kihirdetett végrendelete. (BFL PL Test. a. n. 1224.) 28 Pl. az elhalt Friedrich Károly szabómester kisebbik leánya 1800-ban koldulásból tartotta fenn magát, a nagyobbik pedig szegénységi bizonyítványt kért a várostól. Fiának sorsa, aki apja halálakor már szabóinas volt, ismeretlen. (BFL PL Test. a. m. 384.)
