Bácskai Vera: Városok és polgárok Magyarországon I. - Várostörténeti tanulmányok 9/1. (Budapest, 2007)

Társadalmi összetétel - társadalmi mobilitás a fővárosban

ilyenek egyáltalán fennmaradtak. Az örökösök nevének ismeretében már könnyen megállapíthattuk, hogy volt-e család valamelyik tagjának ingatlana 1786-ban, illetve 1822-ben a Belváros vagy a külvárosok területén. E vizsgálatokból nyert eredmények alapján a mintákban szereplő háztulajdonosokat négy csoportba soroltuk. Az 1733. évi minta 142 tagjából mindössze 29 közvetlen leszármazottait találtuk az 1786. évi háztulajdonosok sorában. 11 esetben leányágon folytatódott a család. További 3 személy belvárosi ingatlanát külvárosival cserélte fel. Az első csoportba soroltuk tehát azt a 32 családot, melyekről teljes bizonyossággal megállapítható, hogy továbbra is ingatlannal rendelkeztek a városban. A második csoportba azok kerültek, akikről biztosan tudjuk, hogy ők vagy leszármazottaik nem éltek tovább a városban. Ide tartozik 20 utód nélkül elhalt háztulajdonos, valamint 5 személy, akikről adatokkal bizonyítható, hogy ők vagy örököseik elköltöztek Pestről. A harmadik csoportba azokat a családokat soroltuk, amelyek belvárosi ingatlanuk elidegenítése után vagy egyáltalán nem, vagy csak rövid ideig rendelkeztek ingatlannal, de 1786-ban már nem szerepelnek a háztulajdonosok között. Ide soroltunk 9 háztulajdonost, akik eladósodásuk miatt voltak kénytelenek megválni a házuktól, továbbá 23 személyt, akik ismeretlen okokból maguk adták el ingatlanukat, valamint azt a 24 tulajdonost, akik az elidegenítéskor már nem voltak életben, és név szerint ismert örököseik közül egy sem szerepel az 1786. évi háztulajdonosok között.16 Végül a negyedik csoportba soroltuk azt a 29 háztulajdonost, akikkel kapcsolatban sem az ingatlan eladásának körülményeit, sem az utódok nevét nem tudtuk tisztázni, s így a családi folytonosság vizsgálatát nem tudtuk elvégezni. Első mintánk elemzése azt mutatja, hogy az 1733. évi belvárosi háztulajdonos családoknak csak egyötödét találjuk meg az 1786-ban összeírottak között. Azaz - számolva a hibalehetőségekkel - a város politikailag és gazdaságilag legtekintélyesebb és -befolyásosabb rétegének, patriciátusának legalább kétharmad része két emberöltő alatt kicserélődött. E - legstabilabbnak tekintett - réteg mobilitása tehát rendkívül nagy arányú volt, hiszen a 18. századi Pesten a belvárosi háztulajdon elvesztése nemcsak gazdasági, de igen nagyfokú társadalmi süllyedést jelentett még abban az esetben is, ha az illető belvárosi ingatlanát külvárosival cserélte fel. Nehezen képzelhető el, hogy a város vezető rétegéhez tartozók vagy családtagjaik ilyen nagy számban süllyedtek és maradtak volna a főleg kapásokból, napszámosokból, kisebb iparosokból és szatócsokból álló lakók rétegében. Valószínűbbnek tűnik, hogy a nagyarányú változás nemcsak és nem annyira társadalmi rétegek közötti társadalmi mobilitást, hanem inkább jelentős méretű fluktuációt takar. A 3. és 4. csoportba soroltak nagy részéről feltételezhető, hogy nemcsak a háztulajdonosok köréből estek ki, de nagy részük el is költözött a városból. Szinte teljes bizonyossággal állíthatjuk ezt a 4. csoport tagjairól, akik nagy részéről még az sem állapítható meg, hogy mikor és miképp váltak meg ingatlanuktól. Nevüket hiába keressük a végrendeletek és a hagyatéki eljárások iratai között - holott a 18. században elhalt vagyonosabb polgároknál, különösen ha utódaik a városban éltek, csaknem mindig sor került a hagyatéki eljárásra. A telekátírási jegyzőkönyvek is csak ritka kivételképp említik meg az élis BFL PL Tanácsi iratok. Test. 16 A leányági örökösödés megállapításakor bizonyos hibalehetőségekkel kel! számolni, mert ha a családfő elhunytakor a lányok még hajadonok voltak, nem tudhatjuk, hogy majdani férjeiknek nem volt-e ingatlanuk a városban.