Bácskai Vera: Városok és polgárok Magyarországon I. - Várostörténeti tanulmányok 9/1. (Budapest, 2007)
Társadalmi összetétel - társadalmi mobilitás a fővárosban
A telekkönyv által kimutatott ingatlanforgalom méretei alapján is gyanítható, hogy a sűrűn előforduló adásvételi ügyletek során jelentős változás állhatott be a háztulajdonosok személyi összetételében. Ennek arányai azonban csak az 1733. évi és a későbbi összeírásokban szereplő háztulajdonosok névanyagának összehasonlítása alapján állapíthatók meg. Összevetve az 1733. évi telekkönyvben, az 1735/36. és 1746/47. évi adóösszeírásokban, az 1772. évi házösszeírásban, az 1786. évi telekkönyvi mutatóban és az 1822. évi telekösszeírásban13 szereplő tulajdonosok nevét, rendkívül nagy fluktuációt tapasztalunk (lásd a 3. táblázatot). 15 év alatt a háztulajdonosok mintegy 40%-a, 40-50 év alatt pedig 80-90%-a cserélődött ki. Az 1733-ban és 1735/36-ban összeírt háztulajdonosok között mutatkozó igen nagy eltérés (2 év alatt a tulajdonosoknak több mint egynegyede kicserélődött) feltehetően részben a pontatlan telekkönyvezésnek is tulajdonítható. Elképzelhető, hogy Moser a tényleges helyzet figyelembevétele nélkül, mechanikusan másolta át az új telekkönyvbe a régiben utolsóként megjelölt tulajdonost, míg az adóösszeírás viszont a tényleges helyzetet rögzítette. Kétségtelen, hogy e körülményt is figyelembe kell vennünk e nagyarányú változás értékelésekor, de az a tény, hogy az 1733. évi tulajdonosok közül csak igen keveset (20%-ot) találunk az 1746. évi tulajdonosok között, e réteg igen nagyfokú mobilitásáról tanúskodik. A 3. táblázatból egyúttal az is leolvasható, hogy a különböző foglalkozáscsoportokban a fluktuáció különbözőképpen alakult. A legnagyobb stabilitást minden időmetszetben a nemesi és kereskedő rétegben, valamint 1786 előtt az értelmiségi-tisztviselő rétegben tapasztaljuk. A felhasznált összeírások adatai is alátámasztják azt a logikai feltételezést, hogy a belvárosi háztulajdonosok tekinthetők a város legstabilabb rétegének. Mint a 4. táblázatból kiviláglik, a családi kontinuitás e rétegnél 5-10%-kal magasabb a külvárosiakénál, és 10-25%-kal meghaladta a lakókét. Az összeírások névanyagának összehasonlítása alapján csak megközelítő pontossággal állapíthattuk meg a családi kontinuitások számát. A nagy számban előforduló azonos családnevet, de eltérő keresztnevet viselők családi kapcsolatainak tisztázásakor többnyire csak az öröklésre vonatkozó telekkönyvi bejegyzésekre támaszkodhatunk; ezek néha a lányági, vagy az özvegy második házassága folytán bekövetkező családi folytonosság megállapítását is lehetővé tették. A telekkönyvi bejegyzések alapján azonban a kontinuitást szinte kizárólag olyan családoknál állapíthattuk meg, ahol az ingatlan 1-2 nemzedéken át öröklődött. E korlátot csak néhány esetben tudtuk átlépni, amikor az 1735/36., illetve az 1746/47. évi adójegyzékekből a foglalkozás azonossága, vagy az özvegy háztulajdonos mellett lakóként megemlített leszármazottak nevének ismeretében a családi folytonosságot újabb ingatlan esetében is konstatálni lehetett. A leányági örökösödés azonban az esetek túlnyomó többségében homályban maradt, s így a fluktuáció arányairól nyert eredményeink erősen kétségesnek tűnhetnek. A kontinuitás arányainak megnyugtató tisztázása tulajdonképpen csak az összes belvárosi háztulajdonos le- és felmenő rokoni kapcsolatainak ismeretében volna lehetséges. Nyilvánvaló, hogy a 18. századi forrásadottságok mellett mintegy 1500 pesti lakos családfájának zásokat, melyek száma a telekátírási jegyzökönyvekben végzett szúrópróbákból ítélve a 18. századiaknak sokszorosára emelkedett. 13 A forrásokra vonatkozóan lásd a 7. sz. jegyzetet. Az ott felsoroltakon kívül: 1746/47: Portions-Anschlag sambt Empfangs Lista Anni Militaris 1746/47. So wohl ein Ehrsambe Burgerschaft als auch samentliche Inwohner betreffend. BFL PL Adóhivatal iratai. 1822: BFL PL T. Belvárosi telekösszeírások 1822-1871.1. füzet.
