Bácskai Vera: Városok és polgárok Magyarországon I. - Várostörténeti tanulmányok 9/1. (Budapest, 2007)
Társadalmi összetétel - társadalmi mobilitás a fővárosban
A belvárosi háztulajdonosok mobilitása így feltehetően a város legstabilabb, gazdasági és társadalmi tekintetben legtekintélyesebb rétegének mozgását mutatja, ami alapul szolgálhat a városi lakosság egészére vonatkozó óvatos következtetések levonásához is. Vizsgálatunk kiindulópontjául az 1733-1820. évi belvárosi telekkönyv, a 3. Zaiger szolgált, mely a telekkönyvek általános rendszerének megfelelően, minden egyes oldalán egy-egy ingatlan 18. századi sorsát - a telekméretekben beállott módosulásokat, tulajdonváltozásokat stb. -rögzíti. E telekkönyvet 1733-ban Pest város új telekkönyvvezetője, Moser János nyitotta oly módon, hogy a régi, betelt 2. Zaigerben9 nyilvántartott 590 ingatlan adatait átmásolta, s csak az utolsó, feltehetően 1733. évi tényleges tulajdonosokat tüntette fel. Tehát a 3. Zaiger 1-590. sz. ingatlanainál sorrendben elsőként bejegyzett neveket tekinthetjük a belvárosi háztulajdonosok 1733. évi teljes névsorának.10 A középületeket és a különböző egyházi és világi testületek birtokában levő ingatlanokat leszámítva, a magánkézen lévő házak száma ekkor 507, a háztulajdonosoké pedig 475 volt. A Zaigemek a tulajdonosváltozásokra vonatkozó adatait korántsem tekinthetjük teljesnek, mert az átruházás tényét számos esetben, részben a vevő hibájából, aki nem kérte az ingatlan nevére írását, részben a telekkönyvvezetö hanyagságából, aki az elidegenítés tényét csak a teleklevelek könyvébe (vagy telekátírási jegyzőkönyvbe11 ) vezette be, nem rögzíti a telekkönyv. Sokszor csak a később kiadott teieklevelekből szerezhetünk tudomást közbeeső, néha sorozatos átruházásokról. Ilyen hiányokat főleg olyan esetekben tapasztalunk, amikor az ingatlan rövid idő alatt többször cserélt gazdát, s egy-egy átmeneti birtokos nem tartotta szükségesnek a vétel közjogi megerősítését. De még e hiányos adatok is az ingatlanforgalomnak megdöbbentően nagy arányairól tanúskodnak. 1733 és 1786 között mindössze 59 ház (11,6%), 1786 és 1822 között pedig 124 ház (22,75%) maradt ugyanannak a családnak a birtokában, míg 153 ház egyszer, 120 kétszer, 94 háromszor, 41 négyszer, 22 ötször, 8 pedig ötnél többször cserélt gazdát.12 8 BFL PL T. Belvárosi telekkönyv, 1733-1820. 9 Uo. 10 A 3. Zaiger összesen 693 ingatlan adatait tartalmazza. A 601. számtól kezdődően az ingatlanok bizonyíthatóan 1733 után kerültek nyilvántartásba, az 591-600. sz. telkek keletkezésének időpontja azonban bizonytalan. Nyilvánvaló, hogy az új telekkönyv nyitását éppen az tette szükségessé, hogy a betelt régiben nem volt hely az újonnan létrejött ingatlanok bejegyzésére. Az említett 10 telek feltehetően 1733-34. folyamán keletkezett, de mivel bejegyzésük pontos időpontja a legtöbb esetben kétséges, helyesebbnek tűnt az 1733. évi időmetszetben az akkor már kétségtelenül létező 590 ingatlanra korlátozni a vizsgálatunkat. A Belváros területi meghatározásakor egyébként minden időmetszetben a korabeli felfogást követtük: míg a 18. század elején csak a mai Deák Ferenc u. - Tanács körút [ma: Károly körút] - Múzeum körút - Tolbuchin körút [ma: Vámház körút] helyén álló, falakon belüli területet tekintették a belvárosnak, a 19. század elején ide számították a lebontott falak helyén, vagy közvetlenül a falakon kívül, a falhoz épített házakat is. (Ezek egy része eredetileg a külvárosi telekkönyvben volt nyilvántartva, néhányat azonban még a századforduló idején átvezettek a belvárosi telekkönyvbe.) Vizsgálatunkat tehát a mai Deák Ferenc utca páratlan, a Tanács körút páros, a Múzeum körút páratlan és a Tolbuchin körút páros oldala által határolt területre terjesztettük ki. 11 BFL PL T. Teleklevelek jegyzökönyvei 1687-1807.-Telekátírási jegyzőkönyvek 1767-1867. Jellemző például, hogy az 1772. évi házösszeírásban felsorolt 525 tulajdonos közül 43 neve egyáltalán nem fordul elő a telekkönyvben. 12 Az 1786. és 1822. közötti ingatlanforgalomra vonatkozóan a telekkönyvből még ilyen megközelítő pontosságú adatokat sem nyerhetünk, mert az 1800-as évektől kezdődően csak ritkán jegyezték be az újabb tulajdonosválto-
