Bácskai Vera: Városok és polgárok Magyarországon I. - Várostörténeti tanulmányok 9/1. (Budapest, 2007)
Társadalmi összetétel - társadalmi mobilitás a fővárosban
Az ilyen kutatások eddigi hiánya' - a sürgetőbb problémák megoldásának elsőbbségén túl -nyilván a rendkívül kedvezőtlen forrásadottságoknak tulajdonítható. Ugyanis Pest egész lakosságára kiterjedő, név szerinti összeírások sem a 18. században, sem a 19. század első felében nem készültek. Az adózó családfőket felsoroló összeírások is csupán a 18. század elejéről maradtak fenn szórványosan.2 Ha csak ezekre korlátoznánk a vizsgálatot, az adózó családfők kontinuitását csak igen rövid periódusra, s éppen olyan korszakra vonatkozóan mérhetnénk fel, amikor a városi lakosság mobilitása a legnagyobb volt. Köztudomású ugyanis, hogy az 1686 után elég gyors ütemben szaporodó népesség száma a Rákóczi-szabadságharc éveiben erősen lecsökkent, s csak az 1710-es években indult meg újra a város betelepülése. Egy romjaiból kétszerújjáéledő, életét kétszer is újrakezdő város társadalmának mozgásából természetesen nem vonhatók le általános érvényű következtetések. A 18. század végéről fennmaradt gazdagabb demográfiai jellegű források sem szolgálhatnak ilyen vizsgálat bázisául, hiszen mind a József-kori népösszeírásoknak, mind a 18-19. századi lélek- és népösszeírásoknak csak az összesítői maradtak fenn.3 Az egész lakosságot, vagy legalábbis az összes adózókat név szerint felsoroló további források hiányában tehát olyan összeírásokat kellett keresni, amelyek periodikusan megismétlődve, egy-egy adott időpontra vonatkozóan teljes név szerinti felsorolást adnak a lakosságnak nagyjából azonos számú és összetételű, stabilan megtelepedett rétegéről. Különösen az utóbbi követelmény figyelembevételével vizsgálatunk szempontjából a háztulajdonosokat feltüntető belvárosi telekkönyvek és telekösszeírások bizonyultak a legalkalmasabbnak. A 18. század elején a tulajdonképpeni város a fallal körülvett középkori település - a későbbi Belváros - területére korlátozódott. A falakon kívül elterülő, mintegy 15 500 kat. holdnyi területet4 a városban háztulajdonnal rendelkezők használták mezőgazdasági célokra. A fallal övezett település az 1730-as évekre szinte teljesen beépült; a 18. század folyamán a háztelkek száma már csupán osztódás vagy egyesítés, illetve a városfalak fokozatos lebontása révén nyert új terület beépítésével módosult jelentéktelen mértékben. A továbbra is nagy számban beáramló új lakosok a falakon kívül alapított külvárosokban telepedtek le, s a város további terjeszkedése ettől kezdve zömmel a külvárosi települések növekedése útján ment végbe. A belvárosi ingatlanok számának 18-19. századi stabilitása azonban csak egy - alárendelt - szempont volt a vizsgálat körének kijelölésében. Elsősorban az ipari-kereskedelmi foglalkozások domináló szerepe, valamint a belvárosi háztulajdonosok sajátos jogi helyzete alapján ítéltük e réteget a legalkalmasabbnak arra, hogy mintegy mintául szolgáljon a pesti lakosság mobilitásának vizsgálatához. Mint említettük, az 1730-as évekig Pest a fallal körülvett településsel, a későbbi Belvárossal volt azonos. A városi polgárjog megszerzésének és a város határában levő földek birtokjogának alapja a városi háztulajdon volt. A külvárosok kialakulásakor az „őslakos" belvárosi polgárok, elsősorban szőlő-, legelő- és szántóbirtokaik csorbítatlan megőrzése érdekében elér-1 Korábbi korszakra vonatkozóan lásd KUBlNYl 1966. 227-288. p. Későbbi korszakra vonatkozóan más céllal készült, de egyes családok sorsára kitérő vizsgálatokat lásd VÖRÖS 1966. 145-195. p. 2 Az 1696. évi összeírás. BFL PL Tanácsi iratok. Az 1701. és 1703. évi adóösszeírások (uo. Int. a. a. 701.). Az 1715., illetve 1720. évi országos összeírás (OL. Regnicolaris It. Lad. CC. adNm. 8. illetve Lad. EE. ad Nrn. 8.). Az 1735/36. és 1750. évi adóösszeírás (Szabó Ervin Könyvtár. BQ. 0910/198.) és az 1746/47. évi adóösszeírás (BFL PL Adóhivatal iratai. Portions Anschlag...). 3 Az első magyarországi népszámlálás 1784-1787.; BFL PL Int. a. a. 4665. a. m. 7796, 8246. 4 NAGY LAJOS 1957. 146. p.
