Bácskai Vera: Városok és polgárok Magyarországon I. - Várostörténeti tanulmányok 9/1. (Budapest, 2007)

Módszertani kérdések

(Kisebb mértékben vonatkozik ez a két osztálycsoport között átmenetet alkotó 5. csoportból Nyitrára és Vágújhelyre is.) A közepes erősségű piacközponti funkciót betöltő központok több mint háromnegyede a középső 4., 5. és 7. clusterbe került. A második csoportba egyedül Zenta sorolódott; jellemző azonban, hogy a csoport többi tagjához viszonyítva a legfejletlenebb körzettel rendelkezett. A harmadik csoportban Gyula és Komárom képviselte a közepes erősségű piacközponti funkciót betöltő központokat, és a két településnek volt a csoporton belül a kézművesipar és kereskedelem tekintetében legfejletlenebb és népességszámát tekintve legkisebb körzete. A különböző erősségű piacközponti funkciót betöltő csoportok állományába tehát eltérő földrajzi, természeti adottságú körzeteket vonzó központok kerültek. Az egyes típusokat vizsgálva szembeötlő elrendeződésük törvényszerűsége: a mezőgazdasági termeléshez kedvezőtlenebb adottságú körzetet vonzó központok közül azok kerültek az erősebb piacközponti funkciót betöltők kategóriáiba, amelyek körzeteinek a csoport többi tagjához képest kedvezőbb termelési lehetőségei voltak. így például a 7. cluster 34 központja közül mindössze 6 központ (Besztercebánya, Homonna, Körmend, Losonc, Sátoraljaújhely és Ungvár - mind a 6 városi szerepkört betöltő település) tartozott az erős piacközponti szerepkört betöltő központok kategóriájába, noha akadt még néhány olyan központ e kategóriában, amely tiszta körzetének népességszámát tekintve velük egyenrangú volt. E hat központnak azonban a többieknél valamivel kedvezőbb mezőgazdasági termelési adottságokkal rendelkező vonzáskörzete volt, ahol -Sátoraljaújhely kivételével - a kézművesipar is a többi körzetnél jobban kibontakozott. Ugyancsak e tényezők határozták meg a 8. csoportban Eperjes, Bártfa, Rimaszombat, Selmecbánya és Kőszeg, a 9. csoportból Máramarossziget és a 10-ből Rozsnyó központoknak az erős piacközponti funkciót betöltők kategóriájába kerülését. Mindez azt bizonyítja, hogy az előző vizsgálat során a központoknak a piacközponti funkció erőssége alapján történt rangsorolása és csoportosítása helyes volt. Annak ellenére, hogy a vonzáskörzet népességszáma a változók között igen nagy súllyal szerepelt, kellően érvényesült a vonzás erősségének másik, legalább ennyire fontos tényezője: a vonzott terület termelési adottságai, amelyeknek meghatározó szerepe volt központ és körzet kapcsolatában. A clusteranalízis alapvetően nem módosította, csupán finomította és továbbfejlesztette az előző vizsgálat során nyert eredményeket, és a piacközpontok különböző típusainak meghatározásával egyúttal magyarázatot adott a különböző rangcsoportokba tartozó települések összetételének megértéséhez. Mindezek alapján reálisnak és megalapozottnak tekintettük a városi szerepkört betöltő piacközpontok kijelölésének elsősorban a piacközponti funkció erősségét figyelembe vevő kritériumait, és ezért a további vizsgálatot csak az általunk városnak minősített 57 településre korlátoztuk. A városok eloszlása a clusterekben; a városok típusai A városok körének meghatározásában döntő szempontnak a vonzásterület - és ezen belül elsősorban a tiszta vonzáskörzet - nagyságát tekintettük, valamint a központok által betöltött egyéb (nem gazdasági) központi szerepkörök gazdagságát. E kritériumok kijelölésekor a funkcionális városszemlélet azon elvéből indultunk ki, hogy a várost éppen az emeli a többi központi funkciót betöltő település fölé, hogy magasabb