Bácskai Vera: Városok és polgárok Magyarországon I. - Várostörténeti tanulmányok 9/1. (Budapest, 2007)
Társadalmi összetétel - társadalmi mobilitás a fővárosban
A pesti zsidók száma az 1810-es években több mint másfélszeresére növekedett, az 1820-30-as években a növekedés évtizedenként kb. 44-45%-os volt, az 1840-es években viszont - a zsidók letelepedését engedélyező 1840. évi 29. tc. hatására - számuk megduplázódott.5 Egyébként hasonló, sőt ezt meghaladó növekedés tapasztalható ez időszakban a városból korábban távol tartott protestáns felekezetek létszámában is: a reformátusok száma a század első negyedében megduplázódott, majd egyharmadával nőtt, az 1840-es években azonban jelentéktelenné csökkent. Az evangélikusok létszáma a század első évtizedében megötszöröződött, a húszas-harmincas években szaporodásuk megegyezett a városi lakosság egészének gyarapodásával, míg a negyvenes években létszámuk több mint kétszeresére emelkedett. A növekedésben mutatkozó hasonló vonások mellett azonban nem hagyható figyelmen kívül, hogy a két felekezet összlétszáma kezdettől fogva messze elmaradt a zsidóké mögött, noha a különbség a negyvenes évekig erőteljesen csökkent.6 A pesti zsidóság túlnyomó többsége magyarországi születésű volt, vagy Pestre költözése előtt is az országban élt. Már az első letelepülőknek is csaknem háromnegyede magyarországi településekről költözött be, a legnagyobb kibocsátó gócok Óbuda, Pestmegye, Pozsony és környéke, Nyitra megye voltak. A város erős vonzást gyakorolt a dunántúli mezővárosok módosabb kereskedőire is. A külföldről bevándoroltak többségének származáshelye a század közepéig elsősorban Cseh- és Morvaország, kisebb számban szerepeltek osztrák-német származásúak, a lengyelországi (galíciai) és törökországi bevándoroltak száma pedig elenyésző volt. Kormegoszlás A korai betelepülők többsége a fiatalabb évjáratokhoz tartozott: ezt tanúsítják a férfiak kormegoszlására vonatkozó adatok. Még az 1810-es években is a 17 és 40 év közötti zsidó férfiak aránya magasabb volt a városi lakosság átlagánál (e korosztály a férfiaknak több mint felét tette ki), a 17 éven aluliak aránya viszont jelentősen, a 40 évesnél idősebbeké csekély mértékben maradt el a városi átlag mögött. Mivel a férfiak és nők megoszlása, csekély férfitöbbséggel arányosan alakult, feltehető, hogy elsősorban fiatal házasok telepedhettek meg. A kiskorúak aránya az 1800-as években elmaradt a katolikusoké mögött, és nagyjából a protestáns felekezetekheztartozókéval egyezett, annak jeleként, hogy e felekezetek friss bevándoroltjai között is túlsúlyban voltak a fiatal, a nők csekély számából következtetve még a családalapítás előtt álló bevándorlók. Az 1820-30-as éveket a 17 éven aluli férfiak növekvő aránya jellemezte. A kiskorúak aránya - immár a lánygyermekeket is figyelembe véve - a következő évtizedben 17%-kal emelkedett, ekkor a közösség létszámának 60%-át tették ki, míg a többi felekezetben arányuk 50% alatt maradt. A következő évtizedekben e korcsoport részesedése erőteljesen csökkent, de a század közepén észlelhető 50%-os arány így is messze meghaladta a többi hitfelekezet 37-45%-os arányát.7 Az 1840-es évek tömeges bevándorlásának korszakát megint a fiatalabb korosztály bevándorlása jellemezte, mert a 17 évnél fiatalabb férfiak aránya a városi átlag alá süllyedt, a 17^10 5 A zsidók létszáma 1808-ban 2009, 1818-ban 3192, 1828-ban 4601, 1836-ban 6486. 6 BFL IV. 1202/c. Int. a. m. 7796. 7 BÁCSKAI 1988b. 206-207. p.
