Bácskai Vera: Városok és polgárok Magyarországon I. - Várostörténeti tanulmányok 9/1. (Budapest, 2007)
Társadalmi összetétel - társadalmi mobilitás a fővárosban
A PESTI ZSIDÓSÁG A 19. SZÁZAD ELSŐ FELÉBEN A pesti zsidók jelentős szerepe a gazdasági és kulturális életben, a modernizációban, Pest nagyvárosi arculatának kialakításában közismert tény. A megtelepedés, a pesti zsidó közösség kialakulásának fél évszázados folyamata, annak ellenére, hogy bőséges forrásanyag áll rendelkezésre, nem volt átfogó, komoly vizsgálat tárgya. Ehelyett sokszor a 19. század második felének viszonyait jelenségeit vetítik vissza a letelepedés, meggyökerezés kezdeti folyamatára is, többek között azáltal, hogy elsősorban a pesti zsidóság kiemelkedő egyéniségei, a gazdasági életben újító, vezető szerepet betöltő személyiségek, a sikeresek állnak a figyelem központjában. A közösség többségét kitevő kisemberek legfeljebb a statisztikai táblázatok számadatai mögött rejtőznek névtelenül. Pedig csak a sikeresek és elbukók, a kispolgári létből felvergődni sohasem tudók életútjának alaposabb ismeretében deríthető fel a pesti zsidó közösség valóságos szerepe a város és az ország gazdasági és társadalmi életében. E nézőpontból kísérlem meg az alábbiakban a pesti zsidóság megtelepedésének és társadalmi beilleszkedésének első szakaszát bemutatni. A kép, amelyet felvázolok, töredékes, mert magam is elsősorban a vagyonos elit, a nagykereskedők behatóbb vizsgálatára használtam fel a zsidóösszeírások oly sok fontos adatot tartalmazó, de alaposan fel nem dolgozott anyagát,1 és e szempontból válogattam a városi tanács iratanyagából is, amely pedig értékes és bőséges információkkal szolgál a közösség elesettebb, csődbe jutott, nehézségekkel küzdő tagjairól is. Célom tehát néhány, a zsidóságról szóló közhelyszerű tétel valóságtartalmának vizsgálata. A betelepülés A 18. század végéig - sok más szabad királyi városhoz hasonlóan - Pest városa nem tűrt meg zsidó lakost falai között. Vásár idején kereskedhettek, letelepedésüket azonban nem engedélyezték. A jelenlét az ország legfontosabb kereskedelemi központjában létérdekük volt a zsidó kereskedőknek, akik a forgalmas vásárok könnyebb megközelítése érdekében a közeli Óbudán telepedtek le, létrehozva az ország egyik legnagyobb és legvagyonosabb zsidó közösségét. A zsidók Pestre települése II. József idején vált lehetővé. Az 1780-as évek végétől már raktárakat, néha irodát is béreltek a vásártérrel szomszédos házakban. Az uralkodó halála után a pesti tanács ki akarta utasítani őket, és csak a helytartótanács külön utasítására tett eleget az 1790. évi 38. tc. rendelkezésének, amely szerint az 1790 előtt megtelepült zsidók nem űzhetők el a városból. A tanács ellenállásában nem annyira vallási meggondolások játszottak szerepet, bár kétségtelen, hogy a csaknem homogén katolikus város - a 18. század végén a lakosság 96%-a e hitfelekezethez tartozott - nem látta szívesen más felekezetek tagjait. Elsősorban a pesti kereskedők érdekeit védte, akik minden riválistól igyekeztek szabadulni. Bár ekkoriban a zsidó kereskedők elsősorban terménykereskedést folytattak, amivel a keresztény, testületbe tö-1 BFL IV. 1202/c. Int. a. n. 6386.
