Bácskai Vera: Városok és polgárok Magyarországon I. - Várostörténeti tanulmányok 9/1. (Budapest, 2007)

Társadalmi összetétel - társadalmi mobilitás a fővárosban

5. táblázat A pesti adófizetők megoszlása a jövedelemadó na ysága szerint Adótétel 1797 1837 1840 Adótétel fő % fő % fő % 10 Ft felett 328 8,1 823 9,3 777 8,0 5-10 Ft 900 22,2 2

026 22,3 2

192 22,6 2-5 Ft 1 582 38,9 1

807 20,2 2

088 21,5 2 Ft és kevesebb 1

252 30,8 4 254 47,7 4 657 47,9 Összesen 4 062 100,0 8 910 100,0 9

714 100,0 Pesti adataink tehát legfeljebb egyes foglalkozások, illetve szakmák változó jövedelmezőségének, változó rangsorának megítéléséhez adnak támpontot, s az összehasonlíthatóság érdekében kénytelenek voltunk a budai, személy szerint kimutatott jövedelemadóknál is a szakmánkénti átlagot venni alapul. Mint az 5. táblázatból kitűnik, erősödött a polarizáció a jövedelemadót fizetők között. 1797 és 1840 között a legnagyobb - 10 forinton felüli - és a legkisebb - 2 forinton aluli - adót fizetők aránya növekedett jelentős mértékben, a közepes adót fizetők rovására. A legnagyobb adót fizetők csoportján belül a súlypont az alacsonyabb - 10-15 forint adóval terheltek felé billent: ez az eloszlás feltehetően összefüggött az árvíz pusztításaival is, mert 1837-ben még éppen a nagyobb adótételeket fizetők aránya volt magasabb, és az 5 forintnál kevesebbet fizetőké alacsonyabb. Úgy tűnik, hogy az 1840. évi új besorolásra éppen ezért kerülhetett sor, mert az árvízkárok után a lakosság nem tudta viselni a korábbi adóterheket: számos szakma adótételét csökkenthették, és az egy adózóra jutó átlagos összeg is 3 forint 42 krajcárról 3 forint 30 krajcárra csökkent. (1803-ban még az egy adózóra jutó átlagos összeg 5 forint körül mozgott!) Az életfeltételek romlása a napszámosoknál tűnik a legerősebbnek: a századforduló idején ugyanis 1 forint 38 krajcáros adótételük még teljesen megegyezett a kapásokra kivetettel, és ugyanennyi adót fizetett az adózók további 15%-a, köztük a kézművesmesterek 10%-a is. 1806-ban még csak csekély, 6 krajcáros különbség mutatkozott a napszámosok és kapások adója között: a kapásoké megmaradt a századforduló szintjén, a napszámosoké 1 forint 32 krajcárra, majd 1837-ben újabb 2 krajcárral csökkent. 1840-ben ez a különbség már a kétszeresére nőtt. a kapások fejenként 1 forintot, a napszámosok 48 krajcárt fizettek, és egyedül ők fizettek 1 forintnál kevesebb adót. Helyzetükre az is jellemző, hogy míg 1797-ben a napszámosoknak mintegy 60%-át adóztatták, 1837-ben csak 28%-uk, 1840 után pedig csupán a lélekösszeírásban szereplőknek nem egészen egyötöde szerepelt az adókivetési jegyzékben. Csökkent és egységessé vált a legényekre kivetett adó is: 1797-ben a 653 megadóztatott legény közül 502 (az útkövező-, kőműves-, ács-, molnár-, hajós-, kádár-, halász-, tímár-, acélműves- és fodrászlegények) 2 forint 11 krajcárt fizetett, míg a többi csupán a napszámosokra és