Bácskai Vera: Városok és polgárok Magyarországon I. - Várostörténeti tanulmányok 9/1. (Budapest, 2007)
Társadalmi összetétel - társadalmi mobilitás a fővárosban
ségekről tanúskodik. A szolgáltató jellegű tevékenységeken kívül - mint a mosás, a vendéglátás különböző ágai, kifőzdék, kávémérés stb. - a legtöbb munkaalkalmat az építőipar, a szaporodó gyárak és manufaktúrák nyújtották, amelyek szakképzetlen munkásainak egy része közülük került ki, de feltehető, hogy bizonyos kézművesipari szakmák (pl. kesztyüvarrás, fehérnemű-készítés stb.) bedolgozóinak egy része is. Az eddig elemzett demográfiai mutatók alakulása, mint ezt például Bécs és Prága analóg jelenségei tanúsítják - az átmeneti korszak nagyvárosi fejlődésének közös jellemzője volt, és azt mutatja, hogy a városi lakosság egyre nagyobb rétege tartozott a munkabérből élők, az önállósulni és családot alapítani egyre kevésbé képes szegényebb rétegekhez. Ez az átalakulás szorosan összefüggött azzal a már említett ténnyel is, hogy a bevándorlók között nőtt a magyarországi falvakból és mezővárosokból betelepülők aránya a külföldiek és a szabad királyi városokból érkezők rovására. Míg az utóbbiak körében többségben voltak a jó szakmai felkészültségű, könnyebben önállósulni képes kézművesek és kereskedők, a vidékiek a tanulatlan munkások, cselédek és napszámosok utánpótlását biztosították. A bevándorlók összetételének átalakulása módosította a lakosság etnikai összetételét is: valamelyest csökkent a németek aránya, és nőtt a magyar és szlovák ajkúaké. A lakosság etnikai összetételéről azonban nem maradtak fenn megbízható adatok: legfeljebb a népesség 2-3%-át kitevő polgárságra vonatkozóan rendelkezünk bizonytalan értékű becslésekkel.13 A vallási összetétel azonban megállapítható Pesten a lélekösszeírások összesítőiből, Budán az egyházi sematizmusokból. Mindkét városban a katolikusok voltak túlsúlyban, de míg Budán arányuk a század eleji 95%-ról 1847-re csak 93%-ra csökkent, Pesten a más vallásúak megtelepedése nagyobb méretű volt. Ennek következtében a katolikusoknak a 18. század végi, Budához hasonlóan magas 96%-os aránya már a 1800-as évek tömeges bevándorlásának következtében 88%-ra süllyedt, és a más hitfelekezetbeliek, elsősorban protestánsok és zsidók számának fokozatos növekedése eredményeképp 1847/48-ban már csak 77%-ot tett ki. A görögkeletiek aránya, akik a 18. század végén 4%-os arányukkal az egyetlen valamennyire is jelentős más vallású közösséget képviselték, a 19. század közepére 1%-ra süllyedt, míg a protestánsok és zsidók aránya ez időszak alatt több mint kétszeresére nőtt. A különböző hitfelekezetekben a férfiak és nők, illetve a nagykorúak és kiskorúak aránya eltérően alakult. Míg a katolikusokat a század első felében - az 1830-as évektől csökkenő méretű-nőtöbbség jellemezte, és a nemek aránya a zsidóknál is, csekély férfitöbbséggel, kiegyensúlyozott volt, a görögkeletieknél a század elején is már megfigyelhető férfitöbbség erőteljesen fokozódott. A protestánsoknál éppen az ellenkező folyamat ment végbe: a század elején még főleg egyedülálló férfiak telepedtek meg a városban (100 férfira 36^46 nö jutott), az 1820-as évektől fokozatosan emelkedett a nők száma is, de még a század közepén is jelentős többségben maradtak a férfiak (100 férfira csak 78 nő jutott). Ennek ismeretében nem meglepő, hogy a kiskorúak aránya a protestánsoknál, különösen a kálvinistáknál, és csekélyebb mértékben az evangélikus vallásúaknál, az átlagosnál alacsonyabb volt. A kiskorúak arányának minden vallásfelekezetnél észlelhető csökkenése is e közösségekben volt a legnagyobb mértékű. (A katolikusoknál másfél, a protestánsoknál 5%-kal süllyedt a kiskorúak aránya.) A görögkeletieknél a kiskorúak - elsősorban a kiskorú fiúk - aránya, amely a század elején nagyjából a katolikusokkal egyezően alakult, az 1830-as évektől kezdődően jelentősen növekedett. A zsidóknál viszont a kiskorúak aránya az 1800-as években 13 Uo. 398. p.
