Bácskai Vera: Városok és polgárok Magyarországon I. - Várostörténeti tanulmányok 9/1. (Budapest, 2007)
Társadalmi összetétel - társadalmi mobilitás a fővárosban
oka annak, hogy a két ország gazdasági fejlődésében mutatkozó jelentős különbség ellenére Bécs és Budapest társadalmi struktúráját tekintve inkább kvantitatív, mint kvalitatív különbségekről beszélhetünk, amely a nagyobb munkáslétszámot foglalkoztató üzemek és az alkalmazott gépek nagyobb számában, a bedolgozó rendszer szélesebb elterjedésében, a munkavállalók eltérő összetételében, s különösen a szakképzetlen és a női munkaerő jelentősebb arányában mutatkozott meg. Minőségi különbség elsősorban a társadalom felső rétegei, az arisztokrácia és a magasabb államhivatalnokok összetételében, a bécsi bankároknak, kereskedőknek és ipari vállalkozóknak a pestieknél jóval nagyobb tőkeerejében, szélesebb körű üzleti kapcsolataiban öltött testet. Hogy a két főváros közötti hierarchikus különbség milyen eltéréseket eredményezett az azonos státuszú társadalmi osztályok és rétegek mentalitásában, életmódjában stb., ez egy más és szélesebb forrásbázison nyugvó vizsgálatot igényelne. Kétségtelen, hogy mindez Bécsben kedvezőbb talajt biztosított a tőkés fejlődésnek, és a bécsi tőkének és a szakképzett munkásoknak valóban nagy szerepük is volt az ország kapitalizálódásában, de a városon belül még a következő évtizedeket sem a nagyipar kibontakozása, társadalmát még nem a burzsoázia és a nagyipari munkásság meghatározó szerepe jellemzi. Az iparosítás különböző kezdőpontja és eltérő üteme ellenére a következő évtizedekben is igen sok hasonló vonás figyelhető meg a három főváros társadalmi változásaiban. így például a munkaadók és munkavállalók arányában bekövetkezett erőteljes módosulás eredményeként az 1860-as évek végére Bécsben egy önállóra az iparban 4,5, Pesten 4 alkalmazott jutott. Ezt a változást azonban egyik városban sem a munkaerőnek nagy gyárakban való koncentrálódása okozta. Bécsben a bedolgozó rendszer, amely korábban elsősorban a textilipart jellemezte, az 1840-es évektől kezdve számos más hagyományos kézmüvesiparágra, főleg a ruházati iparra, valamelyest a fa- és fémfeldolgozó iparra is kiterjedt, és kisebb mértékben megfigyelhető e folyamat Budapesten is. így mindkét városban a kézművesipari ágazatokban a termelésben - és az életfeltételekben - megmaradnak a hagyományos formák, de mind az önállók, mind az alkalmazottak helyzetében mélyreható változás következett be. A bedolgozó, más mestertől függő „önálló" iparűző mester címe már nem a régi tartalmat takarta; a mester háztartásában élő legények számára viszont e hagyományos forma a korábbinál nagyobb kizsákmányolást tett lehetővé. A gazdasági változások társadalmi hatása mindhárom fővárosban elsősorban a demográfiai adatokból olvasható le:6 a nem önállók csökkenő családalapítási lehetőségeiben, az önálló kisiparosok háztartásainak felduzzadásában, a nők és férfiak számának kiegyenlítődésében mutatkozott meg. Az ezer főre jutó házasságok száma mindhárom városban az 1800-as években érte el csúcspontját (11, 12, 14), az 1820-as években ez az arány erősen csökkent, s mindhárom városban csaknem azonos mértékben állapodott meg (8). Az 1840-es évek végéig nagyjából ezen a szinten maradt. Némi időeltolódás mutatkozott a házassági kor emelkedésében Bécs és Pest között: az előbbiben a harminc éven aluliak aránya a házasodok között az 1850-es években süllyedt a korábbi két évtized 40-41%-os arányáról 33%-ra. Pesten már az 1820-as évek végén a korábbi 63,5%-ról 53%-ra csökkent. Az arányok nagy különbsége jelzi, hogy Pesten a házasulok átlagos kora a bécsinél jóval alacsonyabb volt annak ellenére, hogy éppen ezekben az évtizedekben mutatkozott csekély emelkedés. A házassági esélyek romlását jelzi a nős férfiak arányának csökkenése is, ami Pesten már az 1830-as évek végén elkezdődött. Az 1820-as években a nős férfiak aránya a 17-40 éves férfiak 6 A Bécsre vonatkozó demográfiai adatokat lásd EHMER 1980. 40. skk. p.; a Prágára vonatkozók: PELlKÁNOVÁ-NovÁ 1968.42. p. Budapestre: a lélek- és népesség-összeírások alapján (BFL PL 1202/c. Int. a. n. 8246., valamint BÁCSKAI 1979.)
