Bácskai Vera: Városok és polgárok Magyarországon I. - Várostörténeti tanulmányok 9/1. (Budapest, 2007)
Társadalmi összetétel - társadalmi mobilitás a fővárosban
pedig (mindhárom városban 3-3 gimnázium működött) regionális hatósugarú oktatási szerepkört töltöttek be. A három főváros szerepkörében mutatkozó nagyságrendi különbség ellenére a lakosság rendi-foglalkozási összetétele az 1840-ből rendelkezésünkre álló, eltérő és korántsem teljesen megbízható forrásokból ítélve, elég hasonlóan alakult. A különböző rendi, illetve foglalkozáscsoportoknak az összlakossághoz viszonyított arányában lényeges eltérés nem mutatkozott: az egyháziak, nemesek és honoratiorok aránya 2-3% között, az önálló iparűzőké Bécsben és Pesten 7% felett, Prágában 6% körül mozgott, a kereskedőké mindhárom városban 1% alatt maradt, az utóbbiak aránya Pesten volt a legnagyobb. A bérből élők, az állandó vagy ideiglenes alkalmazásban állók aránya Bécsben és Pesten az össznépességnek mintegy egynegyedét tette ki - Prágában nem volt róluk adat. Jelentősebb, de még mindig nem lényegbevágó eltérés az iparstruktúrában mutatkozott, amennyiben a nem helyi szükségletre termelők (Kommerzial Gewerbe) aránya Bécsben és Prágában az önálló iparűzőknek 40, illetve 37%-a, Pesten pedig nem egészen 30%-a volt. Minthogy a szakirodalom a városok gazdasági és társadalmi életében végbement változást többnyire a manufaktúrák és a gyárak, azaz a nagyobb számú munkást foglalkoztató üzemek száma alapján ítéli meg, feltételeztem, hogy az önállóak és a munkavállalók arányában már lényegbevágóbb különbség mutatkozik Bécs és Prága javára, hiszen ismeretes, hogy ezekben jóval több nagy létszámú munkást foglalkoztató üzem működött, mint a magyar fővárosban. Prágáról erre vonatkozó statisztikai adatok nem maradtak fenn.3 Bécs és Budapest között azonban ebben sem mutatkozott lényegbevágó különbség. Bécsben, az 1837. évi iparstatisztika szerint4 egy üzemre átlagosan 1,6 alkalmazott, ezen belül 0,9 szakmunkás jutott, és ezt az arányt jelentős mértékben csupán az építőipar (3 fő) és a textilipar (2,5 fő) haladta meg. Budapesten a szakképzetlen munkaerők számáról nem volt adat, az egy műhelyre jutó legények száma 1-1,1 körül mozgott, és csupán az építőiparban alkalmazott átlagos 6 fő haladta meg jelentősebben ezt az értéket. Természetesen nem hagyható figyelmen kívül, hogy az iparstatisztika adataiból nem derül ki az a tény, hogy a bécsi textilipar, különösen annak vezető ága, a selyemgyártás e korszakban is háziipari termelésen alapult. A szövőszékeknek és a szövőknek csak egy része működött a gyári műhelyekben, a termelés Verlag-rendszerben folyt. A háziipar jelentős szerepe a bécsi textiliparban nagyban növelte ugyan a termelés mennyiségét, de nem változtatott azon a tényen, hogy Bécsben is a kisipar, a kézművesipar szerepe volt domináns, éppen úgy, mint Prágában és Budapesten. A három város foglalkozási összetételében mutatkozó hasonlóság tulajdonképpen nem meglepő, hiszen az Alsó-Ausztriában, illetve Csehországban az 1820-1830-as években meginduló iparosítás a vizsgált korszakra még aligha éreztethette a hatását, s különösképpen nem a fővárosokban, hiszen az ipar általában nem idetelepült, hanem a nyersanyaglelőhelyek közelségét, a vidék és kisebb városok olcsóbb munkaerejét kereste. Jellemző, hogy Londonban az iparban foglalkoztatottaknak még 1851-ben is a 79%-a kézműves, kisiparos volt.5 Nyilván ez az 3 Prágára vonatkozóan a Tafeln nem mutatta ki külön a gyárak számát. Az 1846. évi prágai iparcímtár (Gewerbe-Adressenbuch für die Hauptstadt Prag... Prag, 1846) 92 gyárat sorol fel, beleszámítva az akkor még közigazgatásilag külön egységet alkotó külvárosokban működőket is. Az 1840-es években a gyárakban, illetve a vasútépítésen dolgozó munkások létszámát a városban a szakirodalom 3-4000-re becsüli (MIKA, Z. 1981. 50. skk. p.) 4 Gewerbliche Unternehmungen der k. k. Haupt- und Residenzstad Wien im Jahre 1837. Niederösterreichisches Landesarchiv. NO. Statthaltereiarchiv HS 128. 5 BÉDARIDA 1968. 273-275. p.
