Bácskai Vera: Városok és polgárok Magyarországon I. - Várostörténeti tanulmányok 9/1. (Budapest, 2007)

Társadalmi összetétel - társadalmi mobilitás a fővárosban

szerepe, súlya a fővárosokban a városhálózat többségét kitevő településekhez képest sajátosan alakult is, e specifikus, a változásra érzékenyebb társadalomba) szembeötlőbbek lehetnek a másutt rejtettebben, gyengébben mutatkozó módosulások is. Az összehasonlítás objektumainak kiválasztásában szer pet játszott az a megfontolás, hogy a fővárosokra vonatkozóan állt rendelkezésre a leggazdagabb irodalom - a korabeli statisztikai kimutatásoktól és leírásoktól, címtáraktól kezdve a modein feldolgozásokig. De legnagyobb súlya annak a szempontnak volt, hogy az összehasonlítás alapjául azonos funkciójú, azonos státuszú városok szolgáljanak, s ilyenek kiválasztás a a térségre vonatkozó várostörténeti kutatások mai állapotában elég nehéz lett volna. Kétségtelen, hogy erős hierarchikus különbség volt a birodalmi főváros és székváros Bécs és a tőle függő másik két főváros között, s ezt eltérő népességszámuk is tükrözte: 1840-ben Bécsnek 375, Prágának 109, Budának és Pestnek együttesen 104 ezer lakosa volt.2 De

népességszámát tekintve ekkor mindhárom város európai viszonylatban is nagyvárosnak számított, s mindhárom az ország városai között első helyen állt. A többi városhoz viszonyított nagyságrendjük azonban már eltérő volt: Ausztriában (most csak Alsó- és Felső-Ausztriát, Stájert, Karintiát, Krajnát és Tirolt véve figyelembe) 1840-ben mindössze 6, Csehországban pedig csak 2 tízezernél nagyobb lélekszámú város létezett, míg Magyarországon a tízezer főnél népesebb, városjogú települések száma ekkor 20 volt, és további 33 mezőváros lélekszáma is meghaladta ezt az értéket. Tehát Budapest a népességkoncentrációnak kevésbé kiemelkedő csomópontja volt, mint a másik két főváros. Viszont a 19. század első felében is megnyilvánult Budapestnek a másik két fővárosnál erősebb népességszívó hatása, amely később a kapitalista korszak magyar városhálózatának fejlődésére is rányomta bélyegét: 1830 és 1851 között Budapest népességszáma 156, Bécsé 136, Prágáé pedig csak 114%-kal növekedett. Míg Ausztriában és Csehországban e két évtizedben az 5-10 ezer és különösképpen a 2-5 ezres népességű városok növekedése jelentős, a fővárosokét meghaladó volt, és számuk is erősen gyarapodott, Magyarországon ezek növekedése minimális volt, és az 5 ezer főnél népesebb városok száma csaknem változatlan maradt. Mindhárom főváros közigazgatási szerepköre mellett fontos kül- és belkereskedelmi csomópont, de míg Pest európai hírét terménykereskedelmének köszönhette, Bécsnek és Prágának elsősorban az országban termelt iparcikkek, luxustermékek kiviteli központjaként, valamint a nemzetközi tranzitkereskedelem és szállítmányozási üzletek lebonyolítójaként volt nemzetközijelentősége. Mint az országos kereskedelem központjainak tág vonzáskörzetük volt - ennek népessége Ausztriában meghaladta Bécs lakosságának két és félszeresét, Csehországban Prágáénak több mint háromszorosát, Magyarországon pedig elérte Pest lakosságának ötszörösét. Míg azonban a magyar és cseh főváros vonzáskörzetével kialakult gazdasági kapcsolatai megmaradtak a hagyományos keretek között, a Bécs piackörzetéül szolgáló Alsó-Ausztria nemcsak a fő1

'áros élelmiszer-szükségletének

egy részét szolgáltatta, de az itt előállított félkész áru és nyerstermék nagy részét is a bécsi ipar dolgozta fel, és a körzet ipari termékeit is itt bocsátották áruba. Bécs és vonzáskörzetének kapcsolata tehát már e korszakban túllépett város és vidéke hagyományos csereforgalmának keretein. Végezetül, csak utalni szeretnék arra, hogy mindhárom főváros magas szintű kulturális-oktatási funkciókat is ellátott, egyrészt mint országos kisugárzású sajtó-, irodalmi és művészeti központ, másrészt egyetemük és főiskoláik révén országos, középiskoláikon keresztül A népesség számára és összetételére vonatkozó adatok csak a fővárosok akkori közigazgatási területére terjednek ki: a későbbiekben hozzájuk csatolt elővárosokra nem.