Bácskai Vera: Városok és polgárok Magyarországon I. - Várostörténeti tanulmányok 9/1. (Budapest, 2007)
Társadalmi összetétel - társadalmi mobilitás a fővárosban
AZ IPARI FORRADALOM KÜSZÖBÉN Bécs, Prága és Budapest példája A feudalizmusból a kapitalizmusba való átmenet problémakörében a történetírás kevés figyelmet fordított a városi társadalomban végbemenő változásokra. A történészek érdeklődését inkább a 19. század második felében lezajló urbanizációs folyamat látványosabb jelenségei keltették fel, s e rohamos átalakuláshoz képest valóban úgy tűnhet, hogy az ipari forradalmat megelőző évtizedek városát a változatlanság, a stagnálás jellemzi, társadalma a modem nagy- vagy iparvároshoz viszonyítva (és szinte mindig ezek szolgálnak az összehasonlítás alapjául) töretlenül megőrizte feudális kori szerkezetét. Az újat, az előremutatót keresve így a figyelem inkább a Közép- és Kelet-Európában még gyéren előforduló iparvárosok gyors népességnövekedésére és gyökeresebb társadalmi átalakulására irányult, ezek fejlődésének ismerete azonban nem ad kulcsot a hagyományos - kereskedelmi, igazgatási - szerepkörű városok átalakulásának megértéséhez. Önmagában már a 19. század második felének urbanizációs robbanása is sejteti, hogy e gyors változás nem lehetett előzmény nélkül, hogy a megelőző évtizedekben a városok gazdasági életében, társadalmában bizonyos lassú, a felszínen még alig érzékelhető, de mélyreható átalakulás kezdődött. Ez az átalakulás azonban csak a korábbi állapottal összehasonlítva tárható fel; a modern város előzményeinek keresése kevés eredményre vagy egyenesen tévútra vezethet - mint például a manufaktúráknak és néhány korai gyárnak tulajdonított túlzott s indokolatlan társadalomformáló jelentőség esetében. Kétségtelen, hogy a hagyományos szerepkörű városok társadalmi átalakulásának feltárását a megfelelő forrásbázis hiánya is akadályozza. Míg a 19. század második feléről a vizsgálatot többé-kevésbé megbízható, s főleg egységes szempontú statisztikai felvételek könnyítik meg, a század első feléről csak településenként eltérő jellegű, különböző szempontú, a lakosságnak többnyire csak kisebb-nagyobb részére kiterjedő, kétes megbízhatóságú és eltérő pontosságú forrásokból lehet fáradságos munkával adatokat meríteni. A 19. század eleji kelet-közép-európai városi társadalomban végbemenő változások feltárása tehát csak egyes városokra kiterjedő összehangolt, mélyreható kutatás eredménye lehet. Egy ilyen vizsgálat egyik lépéseként a rendelkezésre álló hézagos adatok1 alapján három közép-európai főváros, Bécs, Budapest és Prága összehasonlításával kíséreltem meg nyomon követni e változást, illetve annak megállapítását, hogy mennyiben tükröződik az iparosodottabb, polgárosodottabb osztrák tartományok és Csehország, illetve az iparilag elmaradottabb, elsősorban agrártermelő Magyarország gazdasági fejlettségének különbsége a fővárosok társadalmában. Jogosan merülhet fel az az aggály, hogy mennyiben vonhatók le általános érvényű következtetések a fővárosokban lezajló átalakulásról, hiszen ezek társadalmi összetétele - sajátos központi szerepkörük következtében - elég specifikus volt. Véleményem szerint, megfelelő óvatossággal néhány tanulsággal szolgálhat, mert ha bizonyos társadalmi csoportok, rétegek 1 Bécsre és Prágára vonatkozóan: Tafeln zur Statistik der Österreichischen Monarchie. 1840, 1851. Budapestre: az 1840. évi pesti adóbesorolási jegyzék (BFL PL 1202/c. Int. a. n. 5259.) és az 1840. évi budai adóösszeírás (uo. Buda város levéltára. 1005/c. 1840.)
