Bácskai Vera: Városok és polgárok Magyarországon I. - Várostörténeti tanulmányok 9/1. (Budapest, 2007)
Társadalmi összetétel - társadalmi mobilitás a fővárosban
házasság révén nagyobb esélyük volt a pesti családokba való beházasodásra. A városokból származók, beleértve a budaiakat is, egyébként nagyobb arányban vettek el hajadonokat, míg a vidékieknek pesti menyasszonyokkal kötött házasságaiban 1828-ig az özvegyekkel kötöttek fordultak elö a leggyakrabban, ami újból a pesti családok elég nagyfokú zártságát mutatja. A bevándorolt férfiak pesti családokba beházasodásának, illetve a bevándoroltak egymás között kötött házasságainak arányai a következőképp alakultak (lásd a XVI. táblázatot a Függelékben): Az adatok azt mutatják, hogy a vizsgált évszázad folyamán a magyarországi bevándorlók számára csökkent a pesti családokkal létesített családi kapcsolat lehetősége. Az 1808-10-es években a pesti menyasszonyokkal kötött házasságok száma valamelyest emelkedett ugyan, de ez feltehetően annak tulajdonítható, hogy ez időszakban igen sok özvegy ment férjhez Magyarországról bevándorolthoz: a magyarországi származású vőlegényeknek 18%-a kötött özvegygyei házasságot. A 18. században a külföldiekkel és ismeretlen származásúakkal kötött házasságok aránya felülmúlta a Magyarországról bevándorolt nőkkel kötött házasságok arányát. A 19. században azonban erősen megszaporodott a bevándorlók azonos csoportjába tartozók egymás között kötött házasságainak száma, olyannyira, hogy számuk 1828-30-ban már alig maradt el a pesti családokba beházasodottak számától. (Az ismeretlen származáshelyű férfiak arányának alakulásában ilyen egyértelmű tendencia nem mutatkozik.) A magyarországi származású vőlegények a legnagyobb beházasodási eséllyel a Belvárosban rendelkeztek, ahol arányuk a 18. században valamivel meghaladta az átlagost, 1828-ban pedig annak szintjén mozgott. A Józsefvárosban arányuk 1788-90-ben és 1808-10-ben az átlagot megközelítő volt, 1828-30-ban viszont jóval magasabb, a Terézvárosban viszont éppen ekkor csökkent erőteljesen. A magyarországi származású vőlegények száma 1828-30-ban a Lipótvárosban volt a legkisebb, a külföldieké viszont 1788-90-ben és 1808-10-ben, a Józsefvárosban volt a legnagyobb, a 18. század végén pedig a Belvárosban és Terézvárosban a legkisebb. A fent idézett adatok azt mutatják, hogy a meggyökeresedett pesti családok eléggé zártak voltak, s a férfiak igyekeztek a megfelelő társadalmi rétegből pesti párt választani maguknak. Minthogy azonban a második generáció férfitagjai között elég jelentős volt az elvándorlás, a bevándorlók egy részének lehetősége nyílt arra, hogy a pesti családokkal létesített házassági kapcsolatokkal könnyítsék meg letelepülésüket, beilleszkedésüket a városi társadalomba. A pesti családok zártsága, valamint a bevándorlóknak - természetesen foglalkozásuktól, vagyoni helyzetüktől, s valószínűleg nem utolsósorban a városban való tartózkodásuk időtartamától is függő - hátrányosabb házassági lehetőségei következtében a vőlegények különböző csoportjaiban eltérően alakult az első házasságkötés átlagos kora is. A házasulok kormegoszlására vonatkozóan, mint már elöljáróban utaltunk rá, csak részleges adatokkal rendelkezünk. A házasulok korát csak a 18. század végétől jegyezték fel, s nem is minden plébánián egyforma következetességgel. Az 1788-90-es időmetszetből így csak a belvárosi és józsefvárosi anyakönyvek adnak feldolgozásra alkalmas adatmennyiséget, 1808-10-ben mellettük még a terézvárosi anyakönyvek, s 1828-30-ban a fentiek mellett a lipótvárosiakét vonhattuk be a vizsgálatba. Eredményeinket a FüggelékXVII. táblázatában foglaltuk össze. 1788-90-ből a házasulóknak mintegy feléről, 1808-10-ből 85%-áról, 1828-30-ból pedig háromnegyedéről rendelkezünk koradatokkal. A házasulok átlagos kora elég magas volt: 1788-90 és 1808-10 között változatlan maradt, 1828-30-ban a férfiaknál csekély emelkedés mutatkozik. A viszonylag magas átlagos házasulási kor elsősorban annak tulajdonítható, hogy,
