Bácskai Vera: Városok és polgárok Magyarországon I. - Várostörténeti tanulmányok 9/1. (Budapest, 2007)

Társadalmi összetétel - társadalmi mobilitás a fővárosban

Foglalkozásitársadalmi csoport Az először választók A választóképességgel először rendelkezők Foglalkozásitársadalmi csoport száma %-os megoszlása az 1848. évi választók között száma %-os megoszlása az 1848. évi választók között Alkalmazott 7 0,3 77,8 6 0,3 66,6 Napszámos 12 0,4 92,3 11 0,5 84,7 Földbirtokos, nemes 15 0,6 83,4 11 0,6 61,2 Háztulajdonos 85 3,0 57,8 26 1,3 17,7 Magánzó 24 0,9 88,9 11 0,6 40,8 Ismeretlen foglalkozású 932 33,8 99,9 932 45,5 99,9 Összesen 2 757 100,0 ^3,3 2 048 100,0 54,4 Az 1848. évi választási törvény tehát kétségtelenül új társadalmi rétegeket vont be a politikai életbe, legalábbis a választásba, s ezáltal bizonyos mértékig módosította a várospolitikában valamelyest aktív szerepet játszók összetételét. Körükbe 1848-ban olyan társadalmi csoportok képviselői is bejutottak, az eddiginél nagyobb arányban vagy először, amelyek érdekei nem egyeztek meg teljes mértékben az eddig vezető szerepet játszó, céhes-testületi érdekeket képviselő, a város privilegizált, partikuláris helyzetét ezen az alapon körömszakadtáig őrző hatalmi csoport törekvéseivel. Ez természetesen nem jelenti azt, hogy a várospolitikában szerephezjutók törekvései az eddiginél demokratikusabb, haladóbb irányt képviseltek volna, hiszen az eddig a polgárjogból kizártak jó részének - például a céhen kívüli kézműveseknek vagy az őstermelőknek - céljait nem annyira a város gazdasági-társadalmi előrehaladásának követelményei határozták meg, mint inkább az a törekvés, hogy maguk is e privilegizált rétegbe kerüljenek, vagy azzal azonos jogokat élvezzenek. Kétségtelen azonban, hogy tolmácsolni tudták a várospolitikából eddig kívül rekedt, képviseletet nem nyert, s ezért figyelembe nem vett rétegek sajátos érdekeit és törekvéseit is. De a korábbinál jóval nagyobb számban és arányban jutott szerephez az értelmiség, melynek nagy része, több-kevesebb következetességgel a liberális ellenzék fö támogatója, bázisa volt a városban. Igaz, hogy továbbra is erős kisebbségben maradtak a kézműves-kereskedő réteggel szemben, de viszonylag csekély számuk és arányuk ellenére is súlyuk az országos politikai központban, Pesten nagyobb hangsúlyt kaphatott, mint ahogy számbeli arányuktól várható lenne, vagy amilyennel egy azonos arányú értelmiségi csoport a vidéki városokban rendelkezett. Ugyanakkor éppen a márciusi tömegmozgalmak, majd a céhlegények - a polgár szemében „a proletárok" - fellépései csakúgy, mint a radikális ifjúság követelései, még óvatosabbá, elzárkózóbbá hangolták az amúgy is konzervatív polgárságot, sőt ennek még korábban a liberálisokkal kacérkodó részét is, mindezek ellenére a pesti polgárság nem vonhatta ki magát teljesen a márciusi napok hatása alól. Az a tudat, hogy Pest mint a forradalom fővárosa különlegesen fontos szerepet töltött be, kétségtelenül hatással volt a lakosság különböző rétegeire, mint ahogy az sem lehetett hatástalan, hogy immár a kormány (s rövidesen az országgyűlés) tevékenysége szemük előtt zajlik le, hogy a politikai élet vezető személyiségeit napról napra hallhatják, láthatják. A városban sűrűn zajló népgyűlések, tüntetések is bizonyos fokú politikai iskolázását