Bácskai Vera: Városok és polgárok Magyarországon I. - Várostörténeti tanulmányok 9/1. (Budapest, 2007)
Társadalmi összetétel - társadalmi mobilitás a fővárosban
jelentették, s az a körülmény, hogy egyes megmozdulások gyors reagálást váltottak ki a kormányból, bizonyos fokig azt az illúziót keltették a polgárokban, hogy szerepet játszanak az országos politika irányításában. A kormány és az országgyűlés Pestre költözése a várost az országos politikai pártharcok színterévé tette; ezek a szemük előtt zajlottak, s a pesti újságokat, melyek a napi eseményekről a legfrissebb, legautentikusabb híreket közölték, ők olvasták először (már, akik olvasták). Mindez kétségtelenül politikai aktivizáló erővé vált, s a pesti társadalom szélesebb rétegeit először késztette arra, hogy a város határain túltekintsenek. A választások közül ez természetesen a képviselő-választáson mutatkozott meg erőteljesebben, mely először vált a konzervatív városi érdekek szűk körű képviseletének kérdéséből az országos politika, az országos pártküzdelmek részévé. Ezt mutatja az is, hogy a felmerülő jelöltek között alig akadt a par excellence városi rétegeknek vagy városi érdekeknek képviselője. A Radicallap 1848. június 25-i száma felsorolja „...a pesti választók nagyobb részének" - a jelöltek összetételéből ítélhetően a radikális párt köré tömörülők - előzetes tanácskozmányán követül ajánlottakat. Kossuth, Zsivora, Kendelényi, Vörösmarty, Rosti neve szefepel a listán, a városi rétegek képviseletében pedig Tóth Gáspár és Holovich Boldizsár volt tanácsnok.38 A továbbiakban rajtuk kívül még Kacskovics tanácsnok, valamint Fröhlich kereskedő neve merült fel, utóbbi azok jelöltjeként, akik úgy vélték, hogy az iparos-kereskedő Pest öt követe közül legalább kettőnek a város alapvető érdekeit kell képviselnie.39 E tetszetős követeléssel szemben azonban, éppen a pesti várospolitika konzervatív irányának, szűk politikai horizontjának ismeretében, józanabbnak és helyesebbnek ítélhető a radikálisok álláspontja, miszerint balgaság lenne azt képzelni, hogy az ipar és kereskedelem azáltal fog fejlődni, hogy képviselői közül néhányat követül választanak. Pestnek éppen gazdasági fejlődéséhez olyan képviselőre van szüksége, aki állami szempontból tudja mérlegelni a kérdéseket, s „felül tud emelkedni szülőhelye, osztálya és foglalkozása érdekein".40 A képviselő-választás végül ennek az elvnek a jegyében zajlott le. A belvárosi, lipótvárosi, terez- és józsefvárosi választók „közfelkiáltással" Kossuthot, Irányit, Trefortot és Kendelényi Károlyt választották meg követüknek, s egyedül a szűkebb városi érdekeket képviselni hivatott követ választásában oszlottak meg a szavazatok, az egyébként a legkonzervatívabb választókerületnek számító Ferencvárosban. Itt Kacskovics tanácsnokot csupán 60%-os többséggel szavazták meg a radikálisok jelöltjével, Farkas Jánossal szemben.41 38 Radicallap, 1848. 20. sz., 79. p. 39 Radicallap, 1848. 23. sz., 90. p. 40 Március Tizenötödike, 1848. 91. sz., június 29. 364. p. 41 BFL PL Tanácsi iratok. Közigazgatási iratok 59/1848.; KACSKOVICS LAJOS: Életem leírása. OSZK Kt. Fol. Hung. 1329. 118. p. Kacskovics kisbirtokos nemesi családból származott, 1826-ban tette le ügyvédi vizsgáját, ezután Eötvös József kir. ig. ügyész mellett dolgozott segédként. Első írásai a Jelenkorban jelentek meg, irodalmi érdeklődése révén teremtett kapcsolatot Vörösmartyval és Bajzával. Rövid ideig a Károlyi család intézője, majd 1836-tól 1843-ig a Gazdasági Egylet titkára, emellett még a Kisdedóvó Intézet titkáraként működött, közben ügyvédi praxist is folytatott. Közéleti tevékenysége révén sok hasznos kapcsolatra tett szert, melyek hozzásegítették, hogy az 1843. évi tisztújításon Almásy kir. biztos kineveztesse főjegyzőnek. Életrajzában Széchenyi feltétlen hívének vallja magát, s azt állítja, hogy Rottenbillernek - egykori iskolatársának - fő támasza volt a tanácsban, „...ki minden fontosabb eszmét és tervet, mely agyában keletkezett, s melyre Staffenberger István szószóló hozzájárulását megnyerte, mielőtt tárgyalásra került, velem közöltés megbeszélt..." (Életem leírása, 89. p.) A követválasztás leírásakor megjegyzi, hogy a legkonzervatívabbak a József- és Ferencváros választói voltak. Őt a magyar érzelmű bíró, Buday József jelölte, a „vöröstollasok" által támogatott ellenfelével, Farkas Jánossal szemben. (Uo. 118. p.)
