Bácskai Vera: Városok és polgárok Magyarországon I. - Várostörténeti tanulmányok 9/1. (Budapest, 2007)

Társadalmi összetétel - társadalmi mobilitás a fővárosban

A közvetett választójoggal rendelkezőknek mintegy háromnegyede 1843-ban és 1847-ben egyaránt iparosokból és kereskedőkből állt, s annak ellenére, hogy az 1843. évi választóknak csak 44%-a szerepel újra az 1847. évi névjegyzéken, összetételük jóformán semmit sem változott. Nagyobb módosulást tapasztalunk a közvetlen választójoggal rendelkezők összetételében: 1843-ban ezek háromnegyed része még az iparosokból és kereskedőkből került ki, 1847-ben arányuk kétharmadra esik vissza, elsősorban a kereskedők arányának erős csökkenése következtében. Ugyanakkor a tisztviselő-értelmiségi-szabadfoglalkozású csoport aránya 16%-ról 26-ra emelkedik, elsősorban a tisztviselők több mint 8%-os növekedésének eredményeképp. (E csoport aránya meghaladja az 1848. évi választók közötti 16%-os arányt, csakhogy 1848-ban e foglalkozáscsoport összetétele más volt, mivel a tisztviselők erős kisebbségben voltak.) Mindkét választás alkalmából a közvetlen választóknak kb. 70%-a nagyjából azonos összetételű volt, hiszen a névjegyzékben szereplő, csillaggal megjelölt tanácsnokok és választópolgárok automatikusan választójoggal rendelkeztek. A közvetlen választók megoszlásának módosulása tehát elsősorban az 52, illetve 51 választó foglalkozási összetételének eltéréséből adódhatott. Ezek összetétele a következőképpen alakult: 11. táblázat Az 52, illetve 51 választó foglalkozás szerinti megoszlása 1843-ban és 1847-ben Foglalkozási-társadalmi csoport A választók Foglalkozási-társadalmi csoport száma %-a száma %-a Foglalkozási-társadalmi

csoport 1843-ban 1847-ben Kézműves 28 54 31 60 Kereskedő 16 30 7 14 Tisztviselő 1 2 5 10 Értelmiségi 1 2 5 10 Nemes 4 8 1 2 Háztulajonos, magánzó 2 4 2 4 Összesen 52 100 51 100 1847-ben tehát a választók között 1843-hoz képest megnövekedett a tisztviselők és értelmiségiek, kisebb mértékben pedig a kézművesek száma és aránya, elsősorban a kereskedők rovására, akik számukat és arányukat tekintve az 1843. évinek még a felét sem tették ki. A választás eredményei Eötvös megállapítását igazolják, s valóban a pesti polgárságnak az országos politika iránti közönyét, s egyben politikai analfabétizmusát dokumentálják. A kereskedők mellőzésének nyilván az volt az oka, hogy törekvéseik szembekerültek a céhes polgárságéval. Ugyanakkor annak ellenére, hogy éppen a céhprivilégiumok kérdésében számtalan összeütközésre került a sor a tanács és a választott polgárság, illetve a céhek között, képviseletüket még nagyobb mértékben bízzák a tanácsi tisztviselőkre, holott a választók között a tanács egésze már amúgy is képviselve volt. Ennek oka csak az lehetett, hogy a többségükben kézműves, testületi és kiskereskedő polgárok horizontja a várospolitikán, s ezen belül a céhes-testületi privi-