Bácskai Vera: Városok és polgárok Magyarországon I. - Várostörténeti tanulmányok 9/1. (Budapest, 2007)
Társadalmi összetétel - társadalmi mobilitás a fővárosban
Városrész 17 éven felüli férfiak száma Tisztújítási Tisztújítási és követ-KövetválasztóKövetválasztók Városrész 17 éven felüli férfiak száma választóképesek száma képesek %-a a 17 éven felüli férfiak között száma %-a a férfiak %-a a választóképesek között Ferencváros 2917 446 457 15,7 444 15,2 97,1 Kültelkek 431 _ _ _ — _ _ Összesen \24 757 5 201 5 412 22,2 3 763 15,2 69,5 Az a tény, hogy a választóképesek és választók aránya a Belvárosban volt a legmagasabb, nem szorul magyarázatra, hiszen köztudomású, hogy e városrészben éltek e legjövedelmezőbb szakmák legvagyonosabb mesterei, itt összpontosult a városi tisztviselők felső rétege, itt lakott a testületi kereskedők és az értelmiségek jó része is. Annál meglepőbb viszont, hogy e városrészben a választóképeseknek csaknem fele nem vétette fel magát a névjegyzékre, míg a külvárosok főleg kis kézművesekből, őstermelőkből és háztulajdonosokból álló, apolitikusabb választói sokkal nagyobb aktivitást mutattak. (Ennek okaira a választás előkészítésének ismertetésekor még visszatérünk.) Meglepőnek látszik az is, hogy a választóképesek arányát tekintve a kereskedők és értelmiség központjaként számon tartott Lipótváros a harmadik helyre szorult a Józsefváros mögött, s váratlannak tűnik a választójoggal rendelkezők rendkívül alacsony aránya a Terézvárosban, mely köztudomásúlag a legtöbb kézművesnek és kiskereskedőnek - s ezek szerint főleg szegényebb rétegűeknek - adott otthont. A választók foglalkozásának, társadalmi helyzetének meghatározása elég nehéz feladatnak bizonyult, és csak megközelítő pontossággal sikerült. A választói névjegyzékek csupán a választók nevét sorolják fel városrészenként; így a névjegyzékekben szereplők foglalkozásának meghatározásához egyéb, a lakosság foglalkozását megjelölő forrásokhoz kellett folyamodnunk, melyek mindegyike a választóknak csak egy-egy rétegére, csoportjára terjedt ki, s ráadásul keletkezésük időpontja sem mindig esett egybe a vizsgált évvel. így teljesen megbízható eredményt eleve nem várhattunk. A polgárkönyv7 adatait csupán a választóknak mintegy felét kitevő polgárjoggal rendelkezők foglalkozásának megállapításához használhattuk fel. A polgárkönyv foglalkozásmegjelölését, amennyiben ez lehetséges volt, más nyilvántartások adataival is össze kellett vetni, különösen akkor, ha a polgárfelvétel jóval 1848 előtt történt. Ilyen esetekben ugyanis elképzelhető volt, hogy az illető ekkor már más jövedelemforrásból élt, mint a felvétel időpontjában, vagy idős kora, esetleg más körülmények miatt, eredeti mesterségét feladva, házbér-, illetve egyéb jövedelméből élö magánzóvá vált. A foglalkozás meghatározását az is megnehezítette, hogy a 19. században a polgárkönyvbe az új polgárnak gyakran nem a keresőfoglalkozását, hanem a polgárjog elnyerésének alapjául szolgáló ingatlanbirtoklásának tényét jegyezték be, holott a háztulajdonosként vagy telektulajdonosként megjelölt személynek bizonyíthatóan volt egyéb, keresőfoglalkozása is. A választói névjegyzékekben és a polgárkönyvben szereplők azonosítása egyébként nemcsak a gyakori családnevet viselők, hanem az azonos keresztnevet 7 BFL PL Tanácsi iratok. Matricula civium Pesthiensium 1687-1848.
